A honlap a Métisz keretein belül készült | Kapcsolat
Szabadi István

Források és módszerek a Debreceni Református Kollégium diáknévsorainak feldolgozásához1

A 19. század végén, a történelmi Magyarországon Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter ajánlására elkezdődött számos oktatási intézmény történetét feldolgozó munka előkészítése. Ennek keretében, egyfajta előmunkálatként került sor az iskolai diáknévsorok feltárására, összegyűjtésére.
A Debreceni Református Kollégium diákjainak névsorát Thury Etele tette közzé az általa összeállított Iskolatörténeti Adattár második kötetében, 1906–1908 között, az itt közölt névsor 1588-al kezdődik, 1791-el zárul, és a felsőfokú oktatásban részesülő „tógás” diákok neveit tartalmazza.2 A munkát az Országos Református Tanáregyesület adta ki, mellőzöttségét és a munka folytatásának akadályait, de magát a kort is jól jellemzi az, hogy az 1920-as évek közepén a kötetből megmaradt 436 példányt 25 darab kivételével csomagolópapírként értékesítette az egyesület (a befolyó összegből „egy takarékos kiállítású” egyesületi évkönyv kiadásának fedezetét teremtették elő).
Protestáns kollégiumaink diáknévsorainak összeállítása és kiadása az 1970-es években indult újra, az erdélyi magyar tudományosság járt az élen ebben, nem függetlenül a peregrináció kutatásától (Jakó Zsigmond, Juhász István, Tonk Sándor, Bura László). Szegeden a Fontes Rerum Scholasticarum sorozat kötetei voltak az irányadóak, majd megjelentek Sárospatak, Máramarossziget s végül Pápa református kollégiumainak beiratkozási anyakönyvei is. Összességében elmondható, hogy református intézményekről van szó.
A Szögi László által koordinált külföldi egyetemjárás kutatása kapcsán3 az elmúlt években immár a teljes magyar oktatástörténet a látótérbe került, forráskiadványok sora jelent meg. Szögi és munkacsoportja az egyetemi és középiskolai anyakönyvek digitalizálásának és adatbázis készítésének lehetőségeit is tervbe vette (a kezdetektől 1848-ig), levéltárunk hasonló jellegű adatbázisai már figyelembe veszik ennek a tervezetnek a szempontjait is.
A Debreceni Református Kollégium régi adósságát törlesztette tehát a diáknévsor 2013-as megjelentetésével („talán csak egy ponton hagy az olvasóban hiányérzést: a Kollégiumból fennmaradt, legrégibb magyarországi diáknévsor kezdeteit nem elemezték. Itt lehet viszont majd megfogni a folytatást” – írta Péter Katalin4 a Századok című folyóiratban az 1988-ban megjelent kollégiumtörténeti monográfia recenzenseként). Thury Etele névsorát kiegészítve, időhatárait 1850-ig kiterjesztve tettük közzé 2013-ban az intézmény felsőfokú oktatásban részt vevő hallgatóinak hozzáférhető alapadatait. Jóval húszezer fölötti diák jelent meg a diáknévsort közlő kiadványban.
A névanyag hatalmas volta miatt nem vállalkozhattunk a levéltár számítógépes nyilvántartásában egyre bővülő teljes adattári rendszer megjelentetésére, és ugyanígy terjedelmi okból nem vállaltuk fel a 18. század végétől egyébként rendelkezésre álló gimnáziumi, vagy a későbbi elemi iskolai osztályjegyzékek közzétételét. Nem vontuk be a kiadványba Bakóczi János iskolatörténeti adattárát sem, hiszen az abban lévő, sok-sok ezer névhez csatolt információtömeg ellenőrzése meghaladta volna lehetőségeinket s talán képességeinket is.
Ugyanakkor nem csupán reméljük, de biztosak vagyunk benne, hogy történeti-helytörténeti, pedagógiatörténeti, névtani, vonzáskörzet-vizsgálati, szociológiai stb. szempontból is sok hasznot fog hozni a forrásanyag publikálása. Jakó Zsigmondot idézve elmondhatjuk, hogy „iskolatörténeti kutatásunk bizonyos pontokon elmaradt napjaink történetírásának általános fejlődésétől. Felzárkózása mind kérdésfelvetés, mind forrásfeltárás, mind pedig módszer tekintetében halaszthatatlan feladat.”5 A megjelent diáknévsor révén tisztázható az intézmény társadalmi és földrajzi hatóköre. A vizsgálat kiterjedhet a diákok pályaválasztására, társadalmi összetételére.
A 2013-as kiadványt nem kísérte intézménytörténeti bevezető, hiszen egy olyan sorozat részeként, első darabjaként jelent meg, amely sorozatnak célja pontosan a Debreceni Református Kollégium tagintézményei történetének bemutatása, s egyébként is számos kiváló kötet és tanulmány jelent már meg ezzel a céllal.

Felhasznált források

A debreceni felsőfokú tanulmányokat folytató diákság összetételének legfontosabb forrása az úgynevezett subscriptiós (aláírási) jegyzőkönyv. A felsőbb tagozatba lépő diákok saját kezűleg subscribálták (írták alá) a kollégiumi törvényeket, kötelezve magukat azok betartására, így váltak a kollégium és a kollégiumi önkormányzat, a coetus teljes jogú tagjává. Ezeket a jegyzőkönyveket nevezték matricula studiosorumnak, catalogus- és series studiosorumnak, gradus universalisnak, néhol protocollumnak, melyek eleinte nem tartalmaztak többet a diák nevénél. Az alsó- és középfokú oktatásban részt vevők értelemszerűen nem is kerültek be ezekbe, csupán a tógát öltött studiosusok, a felsőbb éves diákok nevei. Ráadásul csak azok szerepelnek bennük hiánytalanul, akik a kollégium lakói voltak. Az úgynevezett publicusok, a jobb módban élő diákok neve, akik a városban szálltak meg, a 19. század elejéig csak véletlenül bukkan fel a seriesekben. Kivétel utóbbi alól az 1753-1792 közötti időszak, amikor külön feljegyzés készült az iskolán kívül lakókról.
Értékes része ezeknek a serieseknek azok a későbbi diákoktól származó későbbi életrajzi vonatkozású bejegyzések, melyek a subscribáló neve mellett utalnak annak életútjára, például szolgálati helyére, halála körülményeire. Sajnos ezeket a korabeli adatokat nem jegyezték rendszeresen, nehezen ellenőrizhetőek és alapvetően szubjektív jellegűek, mégis érdemesek voltak arra, hogy felvegyük kiadványunkba.
Az eredeti seriesekről számos, több évtized vagy évszázad névanyagát tartalmazó másolat készült az idők során, részben azért, hogy a kollégiumi önkormányzat élén álló senior és contrascriba munkáját segítsék (a névjegyzékeket 1792 után a rector-professor irányítása alatt az igazgatói hivatal őrizte), részben a másolat készítője saját célra, emlékként írta le azt. Ilyen másolatok távoli vidékre elkerülve maradtak fenn, s kerülhettek később vissza a Kollégiumba. A másolatok anyagában természetesen vannak eltérések, ezért volt érdemes a közzététel előtt összevetni az elérhető példányokat. Thury Etele Bakóczi János kéziratos adattára alapján közölte a diákok 1588-1791 névsorát, mindenféle kiegészítés vagy más forrásokkal való összevetés nélkül. Bakóczi pedig a kollégium legrégebbi seriesét vette alapul, amely 1792-vel lezárul, s melyet jelenleg a kollégiumi nagykönyvtár kézirattára őriz (jelzete: R 495). Mi igyekeztünk a fellelhető névsorok mindegyikét bevonni a forráskiadvány előkészítésébe. További előrelépés, hogy a névsorokban található, már említett későbbi bejegyzéseket is feltüntettük (ezek utalhatnak szolgálati helyre, külföldi akadémiák látogatására, a halálozás évére stb.).
A hivatalosan bejegyzett adatok köre is folyamatosan bővült. A Kollégium diákjairól vezetett névjegyzékek 1588-1594-ig csak a neveket és a coetusban viselt tisztségeket tartalmazzák, 1595-1657-ig, a beírási időpontról, 1657 után egyre nagyobb rendszerességgel a diákok születésének és/vagy korábbi tanulmányainak helyéről (rendszeresen csak a 18. század közepétől), 1749-től osztályuk számáról és professzoraik nevéről, 1792 után a tanulmányi eredményekről is tudósítanak. 1824-től megjelenik a szülők és a vármegye megnevezése, 1827-től az aláíró életkora, apjának vagy gyámjának állapota és lakóhelye is feljegyzésre kerül. Az 1842/43-as tanévtől a beiratkozás, minden feljegyzés és a rovatok címe is magyar nyelvű lesz.6
1804-1869 között vezették a Gradus Universalis, vagy Gradus Studiosorum három kötetét, melyek szintén diáknévsorok voltak, de pusztán a neveket tartalmazták, valamint az adott diák tanulmányi eredménye alapján történt besorolását, aki lehetett eminens, vagy tartozhatott a három classis valamelyikébe.
A tanulmányi eredmény nyilvántartásának új rendszere a 19. század elején alakult ki, amikor megjelentek a classificatiós jegyzőkönyvek avagy főnévkönyvek (Classificatio Generalis Academiae), ezek a mi esetünkben 1820-tól maradtak fenn. Tartalmazzák a hallgatók nevét, vallását, nemzetiségét, születési helyét (annak vármegyéjét), az apa/gyám nevét és foglalkozását, továbbá a hallgatott tantárgyakat és az előmeneteli osztályzatokat. Ezeket az akadémiai főnévkönyveket 1844/45 után magyarul vezették. A 2013-ban kiadott diáknévsor szerkezete egyébként annyiban eltér a forrásként szolgáló főnévkönyvétől, hogy a hallgatott tárgyak összesítve, egy táblázatba egyesítve szerepelnek az egyes diákok neve után.7.
A főnévkönyv használatával párhuzamosan folytatódott a beiratkozási jegyzőkönyv vezetése is, azaz szokásban maradt a hagyományos subscribálás egészen 1869-ig. A Series Studiosorum tömegével tartalmazza olyan diákok neveit, akik az előadásokat nem biztos, hogy rendszeresen látogatták, tanulmányaikat nem osztályozták, azaz nem kerültek be a classificatiós könyvekbe. Az arány figyelemreméltó: a teljes létszám egyharmadáról van szó. Ezek a diákok rövidebb időt töltöttek itt, nem laktak a Kollégiumban (publicusok voltak), nem voltak teljesjogú diákok (tógát sem viseltek: studiosus non togatus), ma úgy mondanánk: vendéghallgatók voltak, akik érkezhettek külföldről, vagy a felvidéki szász-cipszer városokból, s többségükben nemesek voltak. A fentiek miatt szerepel a 2013-as kiadásban ugyanabból az évkörből mind a hagyományos diáknévsor (gradus studiosorum), mind a főnévkönyv (classificatio), hiszen adatsoraik kiegészítik egymást.
Ennek megfelelően a 2013-as kiadásban a következő levéltári forrásokat vettük figyelembe (a cím előtt a források pontos levéltári jelzete szerepel):

Levéltári források:

TtREL II. 1. e) Főiskolai tanulók anyakönyvi és osztályzati sorjegyzékei
1. kötet Catalogus Omnium Civium illustris Collegii Reformatorum Debrecinensis 1588-1815. A kötet belső szennylapján bejegyzés: „Ezt a kéziratos művet Csikesz Sándor egyetemi professzor találta meg a felsőbaranyai egyházmegyébe kebelezett nagytótfalui református egyház parochiális levéltára iratai közt, és vette át örök letét-képen a debreceni kollégiumi levéltár őrizetébe, fenntartatván nevezett egyház örök tulajdonjoga.” Dömény József 1782 és 1783 subscr. poss.: Kádas Imre 1787 subscr. (másolat két kéztől, bejegyzés: Insui et amicorum oblectamentade scripsit in illustri Collegio Reformatorum Debrecinensiao. 1786 Kalendis Novembribus Josephus Dőmény)
2. kötet Catalogus omnium Scholae Debrecinae Civium legibus ejusdem ab Anno Dni 1588 subscriptorum Rectoribus Sch. Soler. Johan. Cs. Kocsi. Cl. Johan. Herczeg Debr. Geor. Kecskemeti seniore Steph. Naszályi Contrascriba Steph. Sződi renovatus. Christi 1708. (másolat) 1588-1774 egyik kéz 1657-ig, második 1708-ig, majd több kéz írása. A belső szennylap utáni lapon: Hunc Catalogum Scholae Debrecinae Civium anno 1708 renovatum, hac veterives tenunc noviter induicuravit Hajdú Böszörményini 1895 Junius 10. Johannes Bakóczi mpr. Verbi Divini Minister.
3. kötet Series Studiosorum Coll. Debr. 1792-1824
Legibus suprascriptis subscribunt, earumquae observationem data Dominis Curatoribus et Professoribus dextra promittunt Studiosi Togati omnes, tam illi, qui praecedentibus annis recepti sunt, quamvero illi, qui hoc tempore innumerum Studiosorum adscribuntur, ordines equenti…” A kötet elején az egyházkerület által 1792-ben hozott iskolai törvények állnak, latinul. A 30. lapon található az 1788. évi gradusban Csokonai Vitéz Mihály saját kezű aláírása, mert miután az egyházkerület kezébe ment át a főiskola, visszamenőleg minden diáknak, a régieknek is alá kellett írniuk a törvényeket. A 37 lapon kezdődik az új diákok sajátkezű beiratkozása (a tanítóságból visszatért reduxoké és a novitiusoké), hármas rovatban (Nomen, Patria, Schola), valamint a befizetett beiratkozási díj és tandíj összege.
4. kötet Series Studiosorum Coll. Debr. 1826-1869
(címlap nélküli, eredeti példány)
5 kötet Gradus universalis 1804-1819
(egykorú másolat, egy kéz írása)
6. kötet Gradus Studiosorum 1810-1837
7. kötet Gradus Studiosorum 1838-1869
10. kötet Classificatio Generalis Academiae 1820–1821
11. kötet Classificatio Generalis Academiae 1821–1822
12. kötet Classificatio Generalis Academiae 1822–1823
13. kötet Classificatio Generalis Academiae 1823–1824
14. kötet Classificatio Generalis Academiae 1824–1825
15. kötet Classificatio Generalis Academiae 1824–1825
16. kötet Classificatio Generalis Academiae 1825–1826
17. kötet Classificatio Generalis Academiae 1826–1827
18. kötet Classificatio Generalis Academiae 1827–1828
19. kötet Classificatio Generalis Academiae 1828–1829
20. kötet Classificatio Generalis Academiae 1829–1830
21. kötet Classificatio Generalis Academiae 1830–1831
22. kötet Classificatio Generalis Academiae 1831–1832
23. kötet Classificatio Generalis Academiae 1832–1833
24. kötet Classificatio Generalis Academiae 1833–1834
25. kötet Classificatio Generalis Academiae 1834–1835
26. kötet Classificatio Generalis Academiae 1835–1836
27. kötet Classificatio Generalis Academiae 1836–1837
28. kötet Classificatio Generalis Academiae 1837–1838
29. kötet Classificatio Generalis Academiae 1838–1839
30. kötet Classificatio Generalis Academiae 1839–1840
31. kötet Classificatio Generalis Academiae 1840–1841
32. kötet Classificatio Generalis Academiae 1841–1842
33. kötet Classificatio Generalis Academiae 1842–1843
34. kötet Főiskolai osztályzatok sorjegyzéke 1843–1844
35. kötet Főiskolai osztályzatok sorjegyzéke 1844–1845
36. kötet Főiskolai osztályzatok sorjegyzéke 1845–1846
37. kötet Főiskolai osztályzatok sorjegyzéke 1846–1847
38. kötet Főiskolai osztályzatok sorjegyzéke 1847–1848
39. kötet Főiskolai osztályzatok sorjegyzéke 1849–1850

Kézirattári források (Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának Kézirattára):

R 495 Series Studiorum. In schola Debrecina Helveticae Confessionis Addictorum 1588–1792. Eredeti irat. 30 f. 814 p.
R 496 Catalogus studiosorum…scholae Debrecinae… 1588–1704. Eredeti irat 182 f. 272 p.


1 Az írás az Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium levéltárában I-II., szerk. Szabadi István, Tiszántúli Református Egyházkerület, Debrecen, 2013. című több mint 1600 oldalas kiadvány diáknévsorokat tartalmazó részének bevezető gondolatain és forrásjegyzékén alapul. Vö. ezen kötetek bemutatására vonatkozóan e lapszámunkban Ősz Sándor Előd ismertetését.
2 Thury Etele, A debreczeni református főiskola törvényei s az ezeket aláírt tanulók névsora, Iskolatörténeti adattár 2 (1908), 68–466.
3 A könyvsorozat ismertetésére lásd ezen számunkban Szabó Béla írását.
4 Vö. Századok 125 (1991), 577.
5 Jakó Zsigmond, A Bethlen Kollégium diáktársadalma a feudalizmus korában = Jakó Zsigmond, Juhász István, Nagyenyedi diákok 1662-1848, Bukarest, 1979, 41.
6 Az 1847/48-as tanév első félévére 142 diák iratkozott be, a második (márciussal kezdődő, „ nyári”) félévre csak 13. Említésre méltó, hogy pl. Csernovics Arzén, Csaodári Sándor, Demetrovics Mihály, mind görögkeleti vallásúak, a Natio rovatba saját kezűleg írták be, hogy „magyar”. Az 1848/49-es tanévben összesen öt beiratkozó volt.
7 Az 1844/45 évi Főiskolai osztályzatok sorjegyzékéből a Hittan 3. évfolyam 1. félévére vonatkozó adatok ki vannak szakítva a 33. folyószáma előtt. Továbbá ugyan ennek az iskolai évnek a 2. félévéből szintén ki van szakítva a teljes Hittan 3. évfolyam és a Hittan 2. évfolyamból 16. sorszám előtti lapok. Főiskolai osztályzatok sorjegyzéke az 1847/48. év 2. félévében és az 1848/49. év 1. és 2. félévében a szabadságharc ideje alatt nincs.