A honlap a Métisz keretein belül készült | Kapcsolat
JUHA ENIKŐ

Bakó Elemér hagyatéka a debreceni egyetemi könyvtár kézirattárában

Eredettörténet

Bakó Elemér (1915-2000) a Library of Congress volt könyvtáros osztályvezetőjének, a neves magyarságkutatónak a hagyatékát a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának ajánlotta fel az özvegy, Bakó Elemérné, Bakó F. Ilona. Ezen értékes kéziratos hagyaték 20 darab nagyméretű levéltári iratdobozból áll. A húsz dobozt az özvegy Bakó Ilona otthonából (810 Loxford Terrace Silver Spring, Washington, Maryland 20901) szállíttattuk haza 2013 októberében a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjtemények Kollégiuma támogatásával az Ithaka-program keretében.
Bakó Elemér 2000 októberében történt elhalálozása után özvegye, Bakó Ilona a Debreceni Egyetemi és Nemzeti Könyvtárnak ajándékozta férje magyarságnak szentelt munkásságát (1947-1951 Németország, 1951-2000 Egyesült Államok). E jelentős tudományos életpályát bemutató hagyatékot köszönettel elfogadtuk és az Egyetemi Könyvtár kézirattári állományába vettük. Bakó Elemér a Tisza István Tudományegyetem hallgatója volt, aki 1946-ban emigrált, és attól kezdve elkötelezetten és fáradhatatlanul foglalkozott a magyarság-kutatással, amely tartalmazta a nyelvi-rokoni kapcsolatokat is. Finnország a legmagasabb állami kitüntetést – a Finn Fehér Rózsa Rend 1. osztályú Lovagi Érdemrendjét - adományozta neki 1995-ben.

Életrajzi adatok, tudós-pályakép

Bakó Elemér 1915. november 18-án született a bihari Hencidán, ahol édesapja a község főjegyzője volt. Iskoláit szülőfalujában, majd 1933–1938 között a debreceni Református Tanítóképzőben és a Tisza István Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-német szakán végezte. Itt került kapcsolatba a Magyar Nyelvészeti Tanszék professzorával, Csűry Bálinttal, akinek tanítványa, majd tanársegéde lett. Csűry felismerve tanítványa tehetségét 1936-ban Lipcsébe, majd 1938-ban Helsinkibe küldte ösztöndíjas tanulmányokra, hogy megismerkedve a korszerű nyelvjárás-kutatási módszerekkel és a modern fonetikai vizsgálatokkal, tanszéki munkatársaként segítse a népnyelvi kutatást. Bakó Elemér 1935–1938 között a debreceni egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékén gyakornok, 1938–1944 között Csűry Népnyelvkutató Intézetében tanársegéd, közben 1943–1944-ben egyetemi magántanár volt.
Az ígéretesen induló és már fiatalon jelentős eredményeket hozó tudományos pálya a második világháború után azonban más irányt vett. Bakó Elemér 1944-ben amerikai hadifogolyként Németországba került. 1947 és 1951 között a müncheni egyetemen tanított magyar és finn nyelvet, emellett lapszerkesztő is volt. 1951-től az USA-ban élt, 1958–60 között a New York-i Columbia Egyetemen adott elő finnugrisztikát. 1952-től 1985-ig nyugalomba vonulásáig a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban dolgozott magyar szakelőadóként, illetve a könyvtár kelet-európai gyűjteményének vezetőjeként.
Bakó Elemér 1937-ben, alig 22 évesen szerzett doktori fokozatot a debreceni egyetemen Hangtani tanulmányok című értekezésével. Csűry Bálint professzor sokat várt a fiatal tudóstól a népnyelvi kutató munkában. A Hangtani tanulmányok mellett A finn népnyelvkutatás (1939), Csűry Bálint élete és munkássága (1941), A népnyelvi gyűjtés és anyagrendezés módszere (1943), illetve az akkor újnak számító hangfiziológiai vizsgálatokról szóló Adalékok a magyar és a finn nyelv rövid és hosszú i-, ü- és u magánhangzóinak fiziológiai-akusztikai összehasonlításához című tanulmányait említhetjük ebből a korból. Tanítványként, gyakornokként, majd tanársegédként Bakó Elemér tevékeny résztvevője volt annak a küzdelemnek, amelyet professzora folytatott a népnyelv-kutatás elismertetéséért, intézményessé tételéért. Ő írta Csűry Bálint halála után a Népnyelvkutató Intézet működéséről az éves beszámolókat. Bakó vezetésével tovább folytatódtak a Csűry által elkezdett népnyelvi hangtani gyakorlatok, emellett tevékeny szerepet vállalt a Csűry Bálint emlékére meghirdetett országos szókincsgyűjtő verseny megszervezésében is.
Ezt a szépen induló és már fiatalon jelentős eredményeket mutató tudományos pályát törte derékba a második világháborús katonai szolgálat, illetve a gyökeres fordulatot hozó külhoni élet. Munkásságának második szakasza életének azt a részét foglalja magában, amikor Bakó Elemér hazájától távol, Németországban és az Amerikai Egyesült Államokban élt. Ebből a korszakból származó jelentősebb munkái: Magyarok és Európa (1947), A Műhely és a légió (1949), Az amerikai magyar népnyelvkutatás céljai és módszere (1962), Magyarok Romániában és Erdélyben (1966), Kossuth Lajos (1802–1894), Finnország és a finnek (1993) című művei. Az idén februárban elhunyt nyelvészprofesszornak, Sebestyén Árpádnak egy magyar hangarchívum létesítésére vonatkozó javaslata érlelte meg Bakó Elemérben a gondolatot, hogy amerikai magyar nyelvjárási hangszalagfelvételeit 2000. júniusi hazalátogatásakor a Bakó Népnyelvi Szótár Alapítványnak adományozza. Remélve, hogy lesznek olyan kutatók, akik ezt az 1960-as évek elején készített anyagot nemcsak összehasonlító Kárpát-medencei eredetű amerikai hungarológiai kutatásra fogják felhasználni, hanem a gyűjtést az Egyesült Államok és Kanada többi részeire is kiterjesztve, tovább viszik az általa megkezdett munkát. Bakó Elemér interjúinak 49 magnetofonszalagon megőrződött anyaga 2001-ben Debrecenbe került, jelenleg is a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén őrzik. Bakó adatközlői zömmel az óhazában született amerikai magyarok. Származási helyük alapján főként az ország északi, északkeleti, keleti részének nyelve (Szatmár, Szabolcs, Bereg, Ung, Bihar, Abaúj, Zemplén, Gömör, Nógrád, Békés megye) van képviselve, de találunk a történelmi Magyarország más vidékeiről kivándoroltakkal készített felvételeket is. A hangszalagokhoz szervesen hozzátartoznak azok az írások, amelyek Bakó Elemér tollából 1960–1964 között a New Yersey állambeli Magyar Egyház című református újságban jelentek meg. Bennük a szerző a kinti magyarság nyelvének kutatására vonatkozó nagyszabású tervét, elképzelését ismertette. Közülük különösen a már említett Az amerikai magyar népnyelvkutatás céljai és módszere címet viselő cikksorozata érdemel figyelmet. Megtudhatjuk ebből, hogy Bakó Elemér nem sokkal új hazájába érkezve tervet dolgozott ki az amerikai magyarság nyelvének tanulmányozására. Az első terv még a New Jersey-ben és környékén élő magyarok körében végzendő munkára irányult. Ez magában foglalta népnyelvi szöveggyűjteményeknek, illetve egy nyelvatlasznak és szótárnak az összeállítását a hangszalagra felvett anyagból. Ugyancsak tervbe vette a magyar családnevek, helynevek, okiratos emlékek összegyűjtését, az amerikai magyarság egyháztörténeti, településtörténeti, hely- és társadalomtörténeti emlékeinek összegyűjtését. Későbbi írásaiban már az Államok egész területére kiterjedő népnyelvkutató programról szól, bízva abban, hogy a nagy munkához alkalmas munkatársai lesznek. Álláspontja szerint a nyelvi gyűjtést az ottani magyar élet tárgyi emlékeit megörökítő fényképgyűjteménynek és filmfelvételeknek is ki kell egészíteni, ezekből kerül ki ugyanis a magyar népnyelv-kutatás illusztrációs anyaga. Végül javasolja, hogy az amerikai egyetemeken, ahol magyar-tanítás folyik, alakítsanak ki közös tervet az amerikai magyar nyelv kutatására.
Bakó Elemér az ottani körülmények sajátosságaiból fakadóan olyan tudományos problémákkal szembesült, amelyek a modern szociolingvisztika jegyeit hordozták magukon már akkor, amikor hasonló vizsgálatokról még amerikai viszonylatban sem lehetett beszélni, hiszen a szo­ciolingvisztika önálló diszciplínaként az 1960-as évek elején még nem volt jelen az amerikai nyelvtudományban sem. Csűry Bálint népnyelvkutató iskolája azonban jó alapokat jelentett az ilyen összetett, sok új tudományos problémát felvető kérdéskörökben is. Bakó Elemér maga is vallotta, hogy a Csűry-iskola hagyományai sokat segítettek neki kutatási módszerének kidolgozásában. Bakó Elemér gazdag kutatási tevékenységével nemcsak a magyar és nemzetközi nyelvtudomány vált gazdagabbá, hanem árnyaltabban látjuk az Egyesült Államokba irányuló kivándorlás társadalomtörténeti, művelődéstörténeti vonatkozásait is.
Bakó Elemér a rendszerváltás után rögtön kereste a kapcsolatot egykori tanszékével. Azon fáradozott, hogy az 1930-as évek nyelvjáráskutató munkáját felélessze. 1993-ban itthon járva kárpótlási jegyeiből teremtette meg a Bakó Magyar Népnyelvi Szótár Alapítvány alaptőkéjét. Az alapítványt 1994. szeptember 28-án jegyezték be a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon. Célját a Csűry-iskola kutatási terveinek szem előtt tartásával fogalmazták meg. Ez elsősorban a Debreceni cívis szótár munkálatainak újraindítását karolta fel. Ennek nyomán indulhatott meg a Magyar Nyelvtudományi Tanszéken az 1990-es évek közepén a cívis-szótárhoz kapcsolódó szervezett gyűjtő- és feldolgozó munka. Bakó Elemér ezt a feléledő munkát nagy szeretettel és érdeklődéssel figyelte, tanácsokkal segítette még utolsó ittlétekor, 2000 jú­niusában is. Bizakodással töltötte el az, hogy mégis megvalósulhat Csűry Bálint terve. Örült a hallgatók lelkes munkájának, a cívis-szótári adatok gyarapodásának. Bakó Elemér fáradhatatlanul küzdött Csűry eszmei örökségének fennmaradásáért.
Csűry Bálint tanítványa, munkatársa, szellemi örök­ségének ápolója életének 85. évében, 2000. október 5-én az Amerikai Egyesült Államokban, Silver Springben (Washington) hunyt el otthonában.

A hagyaték jelenlegi állapotának leírása

Ezen életrajzi áttekintés után rátérhetünk a hagyaték leírására. Elhelyezését tekintve a 20 darab levéltári iratdoboznyi anyag jelenleg az Egyetemi Könyvtár Kassai úti Campus-án, a Társadalomtudományi Könyvtár épületében, tömörraktárban helyezkedik el, 12 polcfolyómétert foglal el, s áll a kutatók rendelkezésére.
Az első és kiemelt témakör, amelyre vonatkozóan a hagyaték értékes adalékokkal szolgálhat a magyar népnyelvet kutatók számára, az a páratlan értékű adatgyűjtés, amelyet Bakó Elemér végzett a kivándorolt Észak-Amerikai magyarok körében az 1960-as években. Az óhazából származó amerikai magyarokkal készített interjúinak gépiratai kerültek hozzánk. Megkaptuk az 1963. évi nyelvi gyűjtésének azt az anyagát, amelyet az American Philosophical Society támogatásával végzett Bakó Elemér. 1963-ban beutazta az amerikai magyar települések Chicago, Boston, Cleveland, Pittsburgh, Philadelphia és Washington közé eső legfontosabb pontjait, és hangszalagra vette több mint száz, főleg az első világháború előtt Amerikába érkezett magyar férfi és asszony személyes visszaemlékezéseit az elhagyott szülőfölddel és az akkor itt talált amerikai életformával kapcsolatban. Gyűjteményében majdnem minden hazai (erdélyi, felvidéki stb.) nyelvjárást megtalálunk. A beszélgetésekből átírta a nyelvi anyagot, kiadás-készre átszerkesztve. Ezen hangfelvételek élőnyelvi anyagának összegyűjtésével Bakó jelentősen hozzájárult a helyi fejlődésű magyar nyelvhasználat tudományos igényű dokumentálásához.
A népnyelvi gyűjtés fontosságáról és anyagrendezés módszeréről számos autográf kézirata került állományunkba. Ezekből képet alkothatunk azokról a kitartó és áldozatos erőfeszítésekről, amelyeket Bakó Elemér folytatott a népnyelv-kutatás elismertetéséért. Az amerikai magyar népnyelv-kutatás területéről igen jelentős módszertani jegyzeteket, saját kezű feljegyzéseket, előadásvázlatokat tartalmaz a hagyaték. Kézírásaiban az Államok egész területére kiterjedő népnyelvkutató programról szól. Az Amerikai Magyar Népnyelvkutató Intézet munkájának elindítására tett javaslatainak jegyzeteiből kiderül, hogy Bakó Elemér elgondolása szerint az lenne a kívánatos, ha az amerikai gyűjtők szaktanácsokkal való ellátását egy, az egykori debreceni egyetemi Magyar Népnyelvkutató Intézetéhez hasonló intézmény tagjai vállalnák fel.
Könyvtárunk állományába vettük azoknak az egyetemi előadásoknak a kéziratos anyagát, amelyeket Bakó Elemér a New York-i Columbia Egyetem néhai nyelvész professzorának, Lotz Jánosnak a meghívására az ott rendezett, többéves „Uralic Studies Program” keretében 1958-60-ban tartott. Ez az előadás sorozat volt az első, amelyet amerikai egyetem könyvtáros-képző szakiskolája (a Columbia University School of Librarianship) mint szabadon választható előadást elfogadott a „Master of Library Science” fokozat elnyerésére. Bakó Elemér előadásait bevezetésnek kell tekintenünk a magyar könyv- és művelődéstörténetbe.
A Bakó Népnyelvi Szótár Alapítvány hivatalos ügyiratait, a magyar nyelvtudomány témakörébe tartozó számos nyelvészeti tanulmányt és szociolingvisztikai cikkek kéziratait is tartalmazza a Debreceni Egyetemi Könyvtárhoz került hagyaték.
Bakó Elemér terjedelmes személyi fondjában a nyelvészeti munkákon kívül magyarságtudományi, történelmi és egyéb hazafias, nemzeti témákkal is találkozunk, melyek közül a fontosabbak a következők:
- A magyar emigráns körök szerepe az amerikai Kossuth-kultusz ápolásában; Kossuth Centenáriumi megemlékezések Amerikában az Amerikai Magyar Szövetség szervezésében 1951-52-ben; A Kossuth-emigráció és Kossuth Lajos 1851-52-ben tett, nagy jelentőségű amerikai szónoki körútjának sajtóvisszhangja, s ennek a körútnak 100. évfordulójára rendezett ünnepségsorozat iratai
- A háború után Nyugatra szakadt magyarság létkérdései; az Emigráció magyarságának sorsproblémáival foglalkozó dokumentumok; a „szellemi összetartozás” vágya, a „nagy magyarok” történelmi érdemeinek hangsúlyozása, s egyúttal példaképként állítása honfitársai elé.
- Az „Új Magyar Út”: a magyar szellemi munkaközösség lapjában, az 1950-es években rendszeresen megjelent írásai, publikációi, elbeszélései és versei. Bakó Elemér Wass Alberttel, és Nyirő Józseffel, a Németországba szakadt erdélyi írókkal együtt a lap társszerkesztője volt.
- Müncheni tanulmányok (1949), amelyekben összefoglalta a nyugati magyar emigrációban szerzett tapasztalatait az egyetemes magyarság jövője érdekében. Részletesen írt az emigrációs magyarok problémáiról, sorskérdéseikről, önmagát „vándorló magyarjaink szellemi szervezőjének” vallja.
- A magyar történelmi események az amerikai sajtóban: a Rákóczi-szabadságharc 1703-1711 – a 18. századi amerikai sajtó-kutatásaiban. Bakó Elemér feldolgozta a The Boston News-Letter, a legelső amerikai újság-hetilapot, a 2. számtól kezdve (1704. április 24.) egészen a leverésig, 1711-ig. II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem szabadságharcát és 1703. évi kiáltványát, valamint Rákóczi tarpai jobbágya, Esze Tamás szervezte megmozdulás sajtóvisszhangját az amerikai újságokban végig követte egészen a fejedelem 1711-1717-es bujdosásáig. Ebből a terjedelmes anyagból képet alkothatunk a szabadságszerető magyar nemzet Habsburg-ellenes harcairól, a mögöttük rejlő politikai mozgalom hátteréről, Magyarország és Erdély gazdasági-, népesedési-, vallási- és kulturális viszonyairól stb., később pedig a Franciaországba, majd Törökországba került Rákóczi-emigráció további próbálkozásairól. Ebbe a témacsoportba sorolhatók még az 1985. évi Rákóczi emlékév iratai: beszámolók az Amerikai Magyar Szövetség II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) Magyarország és Erdély fejedelme halálának 250. évfordulóján, Washingtonban tartott emlékünnepélyekről.
- Az amerikai magyarok kulturális életéről szóló újságcikkek gyűjteménye az 1950-60-70-80-as években; A washingtoni Kongresszusi Könyvtár kelet-európai vonatkozású folyóiratai; A Library of Congress magyarságismereti gyűjteménye; Bakó Elemér hivatalos levelezése az Amerikai Magyar Szövetség kulturális bizottsági elnökeként; Erdély és az ottani magyarság emberi, népi és önrendelkezési jogairól írott jegyzetek, amelyeket megvitatásra a nemzetközi konferenciákra utazó amerikai diplomatáknak írt.
- A Kongresszusi Könyvtár, az Amerikai Magyar Szövetség és más magyar társadalmi és kulturális szervezetek támogatásával Bakó Elemérnek sikerült rendszeresítenie olyan nagy magyarok (és magyar intézmények, mint például a Magyar Tudományos Akadémia) történetét és emlékét felidéző megemlékezéseket, üléseket, kiállításokat, emlékérmek kibocsátását, akiknek, illetve amelyeknek pozitív kapcsolatuk volt az Egyesült Államokkal. Ilyenre szép példa a Georg Washington hadseregében harcoló Fabricy Kováts Mihály ezredes és más, az amerikai polgárháborúban küzdő magyar katonák hősi érdemei.
- Megemlékezési szövegek Petőfi Sándorról, Munkácsy Mihályról, Kossuth Lajos politikai hagyatékáról; Emlékbeszéd Amerika első magyar származású szobrászáról, George Julian Zolnay (Zsolnay Gyula) művészetéről; A Zsolnay Gyula tiszteletére kiadott Zsolnay Gyula emlékérem iratai; A Lincoln hadserege első jelentős győzelmét kivívó Zágonyi Károly őrnagy, a „Frémont's Body-Guard” parancsnoka történelmi érdemének megörökítésére alapított emlékérem iratai; Bölöni Farkas Sándor híres könyve, az Utazás Észak-Amerikában (Kolozsvárt, 1834) kiadása 150. évfordulóját felidéző kiállítás anyaga; Bronzplakett, alapítási okiratok az Amerikai Kongresszus azon tagjainak a kitüntetésére, akik az erdélyi és általában Magyarországon kívül élő magyarságért sikeresen síkraszálltak. Ezt a kitüntetést az Amerikai Magyar Szövetség évente 2-3 képviselőnek adta át.
Bakó Elemér kiadványainak kéziratai közül említésre méltó a két kötetes, 1240 lapnyi Guide to Hungarian Studies (Stanford, Kalifornia, Hoover Institution Press, 1974) című bibliográfiai kézikönyvének kézirata; az 1968-ban kiadott, 200 lapnyi Hungarians in Rumania and Transylvania című, Sólyom-Fekete Vilmossal közösen írt kötet kézirata, amely Erdély és Románia magyarságának a legelső angol nyelvű bibliográfiája; az Amerikai Magyar Szövetség számára szerkesztett Emlékkönyv az Amerikai Magyar Szövetség 80. évfordulójára című, 1987-ben megjelent történeti cikk- és tanulmánygyűjtemény kéziratos anyaga; az 500 lapnyi Finland and the Finns című kutató bibliográfiája a Kongresszusi Könyvtár számára; az 525 lapnyi Rákóczi and America című forráskiadványa kézirata, amelyet a kanadai Torontóban szervezett Rákóczi Foundation tervezett megjelentetni.
Bakó Elemér nyelvjáráskutató sokoldalú és színes munkássága annak a szép példája, miként kell ápolni a hagyományokat, illetve továbbgondolva gyümölcsözően alkalmazni mindazt, ami a nagy elődök tanításaiból arra érdemes. Mi, egyetemi polgárok őrizzük emlékét. Egykori tanszékének mai munkatársai, a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén dolgozók felélesztették terveit, s Bakó Elemér tudományos munkálatait tovább folytatják. Ehhez kívánt a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtára is hozzájárulni a hagyaték hazahozatalával, kézirattári megőrzésével és feldolgozásával.
  1. kép Kossuth-kiállítási meghívó, Library of Congress, European Reading Room, 2002. március 15.
  2. kép Bronzplakett-terv az amerikai polgárháborúban Georg Washington hadseregében harcoló Fabricy Kováts Mihály huszárezredes emlékére, aki az amerikai függetlenségi harcban az amerikai könnyű lovasság megalapítója volt. Tervezte: Bodó Sándor képzőművész, 1979.
  3. kép Fabricy Kováts Mihály huszárezredes (1724-1779) a legelső amerikai magyar szabadságharcos emlékére festett olajfestmény, festette Bodó Sándor, 1979.




1.







2.




3.