A honlap a Métisz keretein belül készült | Kapcsolat

HARASZTI SZABÓ PÉTER – KELÉNYI BORBÁLA


TANULT ORVOSOK A KÖZÉPKORI MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN*


Learned Medical doctors of the Medieval hungarian KingdoM. he present paper aims at collecting the particulars of medical doctors of the medieval Hungarian kingdom, primarily the ones belonging to persons who attended a university. he research had to reckon with the fact that the doctors were referred to in the respective sources by several Latin names (doctor in medicine, medicus, physicus, barbitonsor, etc.) but not all of these refer to a person who attended a university. We accept only the person as a learned doctor whose university attendance can be documented either by his presence in the matricula of a university or by his degree mentioned in a source. Another attendant problem was the deinition of Hungarian, since, for example, most doctors practising in the royal court came from abroad but owing to their service they often
gained Hungarian citizenship or, moreover, nobility. After examinig these questions we managed to collect 69 persons who have evidence of their studies or graduation from 1226 till 1525, mainly from the second part of the 15th century or the irst quarter of the 16th century. heir prosopographical data can be found in the Database at the end of the paper. Most of the students studied medicine in Vienna (22 persons) or at an Italian university (31 persons) and almost half of them gained a degree (35 persons). In accordance with the present phase of the research most doctors had an ecclesiastical career, mainly as a canon (12 persons), however, a few of them practised as municipal physicians (15 persons).


1. Kutatástörténet
Jelen dolgozat célja az, hogy a magyarországi peregrinációra vonatkozó adattár alapján (ami Szögi László által, illetve irányítása mellett készült el) számba vegye, hogy azok közül a magyarországi személyek közül, akik orvosként ismeretesek, kikről igazolhatóak az egyetemi tanulmányok. Bizonyos, hogy a kutatás számukat gyarapítani fogja. A magyarországi orvosok történetének gyökerei a középkorig nyúlnak vissza, s a téma jelentőségét mutatja, hogy kutatása már a 18. században megindult, Weszprémi István közismert, több kötetes munkájával.1 A téma tudományos vizsgálata a 19. század végén kezdődött, és a 20. században sem vesztett népszerűségéből. A középkort kutató orvostörténészek közül külön említést érdemel Tahin Emma2 Schultheisz Emil3 és Kapronczay Károly4 neve.


2. Orvosképzés az egyetemeken
Bár az európai orvoslás kezdetei a szerzetesi közösségekhez köthetők, később kiszorultak az egyetemi képzésekről a sebészeti beavatkozásokat tiltó rendelkezések miatt. Már a 877-es regensburgi zsinat eltiltotta a papokat az orvosi tudomány művelésétől,5 melyet számos későbbi zsinati határozat erősített meg, legalábbis, ami a sebészi feladatokat illeti.6 Magyarországon az 1279-es budai zsinat a papoknak csak az égetéssel és vérzéssel járó sebészi műtéteket tiltotta.7
A középkori orvosképzés első egyetemi központja Salerno volt, ahol a 10. századtól folyt az oktatás, 1173-ban fejlődött egyetemmé, s jelentőségét a 13. századig őrizte meg.8 Salerno legfőbb vetélytársa Montpellier egyeteme (1141) lett, ahol a görög-arabkeresztény- zsidó ismeretek keveredésével jó hírű gyakorlati oktatás folyt 1180-tól.9 A bolognai egyetem (1156) medicus képzése a 13. század elején-közepén vált híressé, s hírnevét növelte az 1315-től megindult boncolási gyakorlat. Emellett számos egyetemen folyt orvosi oktatás.10 Megjegyzendő továbbá, hogy a rövid életű magyar egyetemeken is volt orvosi fakultás.
Az orvosi karra a szabad művészetek fakultásán végzett három (máshol öt) éves képzés után lehetett felvételt nyerni,11 majd itt ötéves tanulmányok után a következő egy év a gyakorlati tapasztalatok megszerzésével telt. A bécsi egyetem statútumai szerint az orvosi tanulmányok megkezdéséhez pl. az artium magister fokozat megszerzése szükségeltetett. Tonk Sándor – leginkább a bécsi egyetemre vonatkozó – kutatásai szerint a hallgatóknak mintegy 9-10 évet kellett tanulniuk, hogy a medicinae doctor grádus birtokába kerüljenek.12 II. Frigyes (1194−1250) 1241-ben szabályozta a salernoi tanulmányokat, mely szerint három évig kell az artes fakultáson tanulni az öt éves orvosi képzés előtt.13 Már II. Roger (1095−1145) szicíliai király elrendelte, hogy aki orvosi tevékenységet akar folytatni, királyi megbízottak előtt vizsgázzon, majd unokája, II. Frigyes a vizsgáztatás felelősségét salernói mesterekre bízta.14 Roger 1140-ben azt is meghagyta, hogy az orvos, mielőtt gyakorlatát megkezdi, köteles a hatóságnál jelentkezni, nehogy tapasztalatlan orvosok veszélyeztessék az alattvalók egészségét. 1244-ben Frigyes rendelete
szerint az orvosi címet csak az viselhette, aki Salernoban a magisterek nyilvános gyülekezetében megvizsgáltatott és megbízhatósága, valamint elégséges ismeretei írásbeli bizonyítványban lejegyzésre kerültek, illetve a császár vagy helyettese jelenlétében felavatták, továbbá a császártól orvosi gyakorlatra engedélyt kért.15 A gyakorlat is egyre nagyobb szerepet kapott az oktatásban, Bolognában a betegekkel való foglalkozás a tanulmányok ideje alatt a 13. század elejétől megkezdődött, a bécsi egyetem 1389-es statútumai pedig kórházi gyakorlathoz kötötték a promóciót. Végül az orvosi eskü letétele kellett az egyetemi cím megszerzéséhez.16
A magyarországi gyógyítás a korai időszakban főként az egyháziakhoz köthető. Ők kezdetben nem szakképzett emberek, illetve főként külföldiek voltak. Mindemellett – mint a kutatás rámutatott – az esztergomi káptalanban a 12. század óta működő studium particularen medicinát is oktattak, legalábbis VIII. Bonifác 1299-es bullája szerint.17 Jóllehet az első magyar egyetem, a pécsi univerzitás alapítólevele az orvosi kart is engedélyezte, a tényleges orvosképzés megindításáról nem maradt fenn adat.18 Zsigmond király (1386–1437) óbudai egyeteméről már vannak ismereteink az ott tanító orvosprofesszorokra nézve, mint pl. Clostein Simon19 vagy Nagyszombati Mátyás.20 A pozsonyi Academia Istropolitana orvosi karán tanító, név szerint ismert Magister Petrus minden bizonnyal külföldi származású volt.21

3. Magyarországi orvosok
A középkori Magyarország történetéből számos orvos ismert, azonban a királyi és nemesi orvosok nagy része külföldi származású volt.22 Jelen tanulmányban csak azokról fogunk részletesen szólni, akiknek a származási helye a Magyar Királyság volt, tehát a hosszú ideig az országban tevékenykedő, nem hazai származású személyek nem képezik jelen kutatásunk tárgyát, valamint nem szerepelnek a tanulmány végén közölt Adattárban. Sok esetben azonban nehézségeket okoz azt eldönteni, hogy ki minősül magyarországinak. Magyarországi személynek kell-e tartanunk azokat, akik betelepültek vagy csak az utánuk következő, már itt született generációkat? Erre jó példa Gellért mester. IV. László (1272–1290) igen elismerően emlékszik meg orvosáról, Gellért mester, artis medicinae professorról.23 Gellért azonban nemcsak IV. László, hanem IV. Béla (1235– 1270) és V. István (1270–1272) orvosa is volt a király oklevele szerint. Családja többek között a zágrábi vár földjeiből kapott birtokot,24 de Gellért iainak, Jánosnak és Pálnak szőlőbirtokai voltak Budán, a Fehérvári út mellett is.25 Gellértet Italicusnak nevezik, amikor Kata nevű lányát említik 1293-ban.26 Gellért mester gyermekei kétségkívül magyarországinak minősülnek, apjuk pedig, noha származása kérdéses, a Magyar Királyságban kifejtett szolgálatai és élete alapján szintén. De ugyanezek a kérdések megfogalmazhatóak
Kuntstock Gergely, budai orvos vagy Deméndi László váradi püspök, királyi orvos27 és családjaik kapcsán is. Kuntstock esetében ráadásul azzal is szembesülhetünk, hogy bár Bécsben született a városi mérlegmester iaként, de Budára települt, ahol nemességet is nyert, ia azonban visszaköltözött Bécsbe.28 Bezdédi Miklós, Losonci Zsigmond budai prépost orvosát, akit a szakma részletesebben is tárgyalt már,29 azért hagytuk ki a felsorolásból, mert vitán felül itáliai eredetű személyként tűnik fel a forrásokban (Nicolaus de Monte), mielőtt szolgálatai fejében 1503-ban urától a Szabolcs megyei Bezdéd birtokot kapta.30
A magyarországi személyek azonosításának problémáját jól szemlélteti Adamus Strigoniensis esete, akit Veress Endre magyarországi orvosként azonosított, noha tudnivaló, hogy később Sziléziában tevékenykedett (Nunc medicinae doctor in Silesia apud Schwinicenses agit).31 Azonban igyelembe véve azt, hogy a sziléziai Świdnicahoz (Schweidnitz) közel található egy Strzegom nevű település, valószínűbb, hogy Ádám is innen származott. Veresst valószínűleg Strzegom latin neve, Stregovia téveszthette meg, s ezért azonosította azt a magyar Strigoniummal.
A következő problémák annak eldöntése során keletkeztek, hogy kiket tekinthetünk orvosi végzettségűeknek. A magyar viszonyok között sokkal gyakrabban fordultak az emberek a gyakorlati gyógyászati ismeretekben járatos borbélyokhoz, kuruzslókhoz.32 A források igen gyakran csak medicusként emlegetik a gyógyítókat, mely adat alapján nehéz eldönteni, hogy az illető végzett-e valóban egyetemet. Jól példázza ezt az az 1513-as eset, mikor is egy németprónai orvost (medicus) említenek, azonban ezt a borbély, sebész (barbitonsor) szinonimájaként használják („mondott orvos, vagyis borbély”).33
Mintegy 70 személy esetében elmondható, hogy orvosi tanulmányaik nem biztosak, de megnevezésük alapján ez sem kizárható. Ebbe a csoportba tartoznak a medicus, physicus, chirurgus, leibarzt, puchartz34 stb. megnevezésű személyek, mindenféle fokozat említése nélkül, mint pl. Péter, aki medicus de Castro Hedrici volt 1314-ben35 vagy Zsigmond medicus, akit a bártfai városi tanács említ 1467-ben a makovicai várnagygyal folytatott vitája során.36 Jelenlegi kutatásaink alapján nem ismert ilyen nevű személy, aki Bártfáról vagy a környékéről került volna ki egyetemre a 15. század derekán.
Ugyanebbe a kategóriába esik Mannus, telkibányai physicus, aki az óbudai piactéren lévő házát akarta eladni 50 márkáért Becsei Töttös királyi ajtónállómesternek 1343- ban.37 Péter nagyszőlősi cyrologus és polgár esetében sem tudunk meg semmi közelebbit személyéről, amikor Pál presbiter 1419-ben a végrendeletében megemlíti.38 Egy Szőlősre való Péter, Pál ia megtalálható ugyan a krakkói egyetem irataiban, de 1459- ből.39 Egy külföldi példából kiindulva azonban nem lehetetlen, hogy közülük néhányan mégis eljutottak külföldi egyetemekre. A boroszlói származású Gorzeres Bertalan physicusként szerepel a király orvosai között az 1460-as években, s egyúttal a kolozsmonostori apátság kormányzója is lett Mátyás (1458–1490) kegyéből.40 Igen valószínűek, ellenben nem teljesen bizonyítottak annak a Cristianus Medicusnak az egyetemi tanulmányai, akinek 23 kötetet számláló könyvtárában több neves bécsi professzor munkái mellett az egyetem tananyagába tartozó munkák is megtalálhatóak voltak a 14−15. század fordulóján.41 Ezen 70 személy közül tehát egyesek végezhettek egyetemet, ám erre egyelőre csak következtetni tudunk. Az általánosnak mondható vizsgálatokat vagy a kisebb beavatkozásokat olykor a késő középkorban is gyakran a gyakorlatban képzett sebészek (chirurgus, cyrolicus), felcserek vagy a gyógyszerészek végezték, ahogy arról már volt szó, s akikről szintén számos információt ismer az orvostörténet. Még az olyan „szakágazatoknak” sem volt szükségük egyetemen képzett orvosokra, mint amilyen például a fogászat, ám ha valaki jól végezte a teendőjét, busás jutalomra számíthatott, mint a közismert Dabi Mihály esetében.42
Sok esetben a puszta fokozathasználatból tudunk kiindulni, ám olykor ez is megtévesztő lehet. Óvatosságra int a következő eset. Veress Endre a Várdai Ferenc erdélyi püspök végrendeletében szereplő Johannes doctort a püspök háziorvosaként azonosította, azonban sokkal valószínűbbnek látszik, hogy az illető azonos Hagymási János artium et decretorum doctorral, erdélyi kanonokkal, aki a végrendelet tanúja volt.43
Általános tendencia, hogy a hazatértek közül többen nem használták a külföldön megszerzett fokozatot, így ha valaki orvosként is szerepel a forrásokban, sokszor nem lehet megnyugtatóan eldönteni (bár talán valószínű), hogy részesült-e orvosi képzésben is valamely univerzitáson.
Kutatásaink jelen állása szerint alig valamivel több mint félszáz, összesen 69 magyarországi személy bizonyítható orvosi tanulmányairól vannak adataink (számuk bizonyosan magasabb). Időbeli megoszlásukat tekintve (1. graikon) a magyar középkor kezdeteitől (az Árpád-korban öten, az Anjouk idején kilencen) egyenletes növekedést látunk a Zsigmond-korig (16 fő), jóllehet, a 15. század elején megnő a számuk. A Hunyadi- korra szinte megkétszereződik az orvosi végzettséggel rendelkező medicusok száma (24 személy), a Jagellók uralma alatt azonban csak gyenge növekedéssel számolhatunk az ismert adatok alapján (15 tanult orvos).


1. graikon: A középkori Magyar Királyság egyetemen tanult orvosainak időbeli megoszlása az egyes egyetemeken


Az egyetemek megoszlása (1. graikon) tekintetében elmondható, hogy a bécsi egyetem áll vezető helyen (22 fő), mely nem meglepő, tekintve, hogy a középkorban a hallgatók több mint fele egyébként is ezt az intézményt látogatta. Mint már említettük, Itália különböző egyetemei voltak a kezdetektől fogva az orvosképzés főbb színhelyei, így nem meglepő, hogy összesen 31 magyarországi tanult valamilyen olasz egyetemen. A legtöbben egyelőre pontosabban meg nem határozható itáliai egyetemen fordultak elő (14 fő), Bolognában és Padovában majdnem ugyanannyian (hét és hat fő), habár utóbbi egyetemen csak a 15. század elejétől ismert hazai származású orvos hallgató. Ezen felül Ferrara (két fő), Siena és valószínűleg Párma (eg-egy fő) intézményei képeztek magyarországi doktorokat, illetve egy személy esetleg Velencében tanult (ismeretlen itáliai egyetemként számoltunk vele). Prága egyetemén egy személyről feltételezhető, hogy ott orvosi tanulmányokat folytatott. Rózsahegyi Henrik esetében nem lehet minden kétséget kizáróan állítani, hogy a prágai egyetem orvosi karán szerezte volna képesítését, ugyanis a kar írásos dokumentumai hiányoznak, a cseh történettudomány által összeállított hallgatók listáján pedig nem találjuk a nevét.44 Kapronczay Károly ugyanakkor nem tartja lehetetlennek, hogy a Prágában 1377-ben tanulmányait megkezdő Henricus de Rosenberg azonos az orvos Rózsahegyivel.45 Ezenfelül Zsolnai Miklósról azt lehet tudni, hogy 1431-ben Prágában másolta le Isaac Iudaeus Liber Urinarum című orvosi munkáját.46 Zsolnait azonban, tekintve, hogy az orvosi kar iratai eltűntek, nem tudjuk minden kétséget kizáróan az orvosi karhoz kapcsolni, Adattárunk ezért a nevét nem tartalmazza. További egy-egy diák hallgatott orvostant a franciaországi Párizsban és Montpellier-ben. 13 fő esetében pedig nem találtunk adatot egyetemjárására, azonban a forrásokban előforduló említésük alapján bizonyosan egyetemet végzett, fokozatot
szerzett orvosokról van szó.
Fokozatszerzésre 35 esetben találtunk információt, vagyis majdnem pontosan az orvosok fele graduált. A legtöbben, akik az orvosi tanulmányok felé orientálódtak, nem fejezték be tanulmányaikat addig, amíg a doktori fokozatot meg nem szerezték (29 személy), ám mellettük található egy-egy orvos, aki a baccalaureus, magister és licentiatus medicinae fokozatokat szerezte meg. Meg kell említenünk, hogy csak ritkán követhető nyomon az orvosi fokozatok egymás utáni megszerzése. Jól példázza ezt a brassói Krausz Bálint egyetemi karrierje. 1479-ben lett a bécsi univerzitás hallgatója, 1481-ben a szabadművészetek borostyánkoszorúsa, majd 1488-ban mestere. 1488-tól a magyar natio tagja, 1492-ben pedig annak procuratorává választották. 1492-ben a medicina baccalaureusa, 1494-ben pedig doktora lett.47


4. Orvosi karrier a középkori Magyarországon
Az orvosi végzettséget vizsgálva felmerül a kérdés, hogy milyen lehetőségeik voltak az orvosi végzettséggel rendelkezőknek, hiszen számuk elenyésző az összes egyetemet végző magyarországi diák között. Ennek oka többek között az lehet, hogy – mint már említettük – az egyetemet elvégezvén sokan nem használták orvosi végzettségüket, illetve sokan felsőbb végzettség nélkül praktizáltak, hiszen a mindennapos betegségek ellátásához általában nem volt szükség egyetemi végzettséget igénylő szaktudásra. Erre utal Tonk Sándor is, miszerint a középkorban általában fontosabb volt az orvosi gyakorlat megszerzése, mint a szakma tudományos ismerete.48
A legtöbben egyházi karriert futottak be, s közismert, hogy királyaink már az Árpád- kortól egyházi javadalmakkal jutalmazták udvari orvosaikat. A doktorok ugyanis hiába voltak jól megizetve, egyháziként többnyire javadalmaikból éltek a középkor folyamán. 49 Az Adattárban közölt orvosok közül összesen kilenc személy esetében igazolható, hogy a királyi udvarban is praktizált, közülük Johannes Anthonius Cassoviensis I. (Öreg) Zsigmond lengyel király (1506–1548) doktora lett Mohács után.50 Öt királyi medicus pedig más egyházi tisztséget is betöltött. 1257-ben ismeretlen itáliai egyetemen végezte tanulmányait Tiborc, aki magister physicus Belae regis Hungariae volt.51 Esetében az azonosítás nem okozott különösebb gondot, hiszen IV. Béla 1257. évi birtokadománya említi orvosának, Tiborcnak, továbbá testvéreinek érdemeit. Két testvére
a tatárjárás során halt meg, míg harmadik ivére, Trisztán Spalato alatt esett el, minden bizonnyal a város 1244. évi lázadása során. IV. Béla azt is elmondja, hogy Tiborc – Fülöp zágrábi püspökkel együtt – a pápánál és Konrád német királynál is követségben járt. Ez utóbbi IV. Konrádra (1237–1254) vonatkozhat, akinek hatalma igen kis területre terjedt ki, 1251-ben Dél-Itáliába volt kénytelen áttenni székhelyét. Tiborc nem sokkal 1254 után iratkozhatott be tehát valamelyik egyetemre. Ha Konrád területein maradt, akkor a legvalószínűbb lehetőségnek Salerno vagy Nápoly tűnik, de a Dalmácia és Itália közötti tengeri útvonaltól Bologna sincs távol. 1257-es oklevelében a király Gerzence megyei birtokokat adott Tiborcnak, könnyen lehet, hogy ő és testvérei várjobbágyi származásúak voltak, Wertner Mór szerint horvát eredetűek.52 Nem lehetetlen, hogy Tiborc klerikus volt, ugyanis a király nem szól Tiborc hadi érdemeiről testvérei halála kapcsán, de adománylevelében IV. Béla maga sem ír orvosa egyházi tisztségéről. A kérdés tehát egyelőre még nyitott.
Összesen 12 orvos viselt eddigi ismereteink szerint kanonoki méltóságot élete során, közülük a legtöbben (négy fő) a zágrábi káptalan javadalmasa volt. Ez nem meglepő, hiszen itt a 15. században több orvos is ismert a testület tagjaként,53 mint például az 1520-as években feltűnő Jeromos zágrábi kanonok és medicinae doctor.54 A kutatásunk során akadtunk rá Sándorra, aki 1437−1441 között többször szerepel a forrásokban mint Magister Alexander doctor in phisica seu arte medicinali liberali,55 jóllehet nem bizonyítható, hogy a káptalan tagja lett volna. Egyelőre azt sem tudni, hogy hol végezte tanulmányait, ám megnevezése egyértelműen egyetemi képzettségről árulkodik. 1441-ben egy bizonyos Paulus Astalnokkal együtt mint tutore civium Zagrabiensium fordul elő.56 Az eddig ismert Sándor nevű magyarországi peregrinusok közül csupán egy 1423-ban beiratkozott személy felelne meg neki, ám ő erdélyi, Brassó vidéki tanuló volt.57 Kilétét illetően még folynak a kutatások.
Az esztergomi kanonokok közül három magyarországi származású személy esetében igazolható orvosi végzettség. Miklós esztergomi kanonok azonosítása azonban problémás, hiszen személyéről a nevén kívül nem tudunk semmit, azt sem, hogy magyar volt-e. Körmendy Kinga és C. Tóth Norbert nemrég megjelent munkáiban nem találtuk Miklós nevét az orvosi végzettséggel rendelkező személyek között. Az esztergomi káptalan tagjai közül egyébként Hammelburgi János és Prágai Konrád rendelkezett orvosdoktori fokozattal a 15. században.58 Ellenben ismert egy adat 1418-ból, mely Miklóst 1418-ban artis phisicae doctorként említi.59 Három személy jöhet szóba. Az egyikük Tornalji Miklós esztergomi kanonok, aki 1395-ben a bécsi egyetem hallgatója lett, de a fennmaradt dokumentumok szerint fokozatot nem szerzett.60 A másikuk György ia
Miklós (de Kayr), aki 1404-ben Bécsbe,61 1407-ben pedig a krakkói egyetemre iratkozott be. Róla tudjuk, hogy ugyanekkor már baccalaureus medicinae volt,62 ám, hogy esztergomi kanonok lett volna, arról a források hallgatnak. Felmerül a lehetősége annak is azonban, hogy az 1410-ben Bolognában feltűnő esztergomi kanonok, Miklós63 lehet a nyolc évvel később szereplő orvosdoktor. Ugyanakkor az ő esetében csupán jogi tanulmányokról tudunk, ugyanis a doctor decretorum grádust tudhatta magáénak. A legvalószínűbb tehát, hogy az 1418-ban említett Miklós esztergomi kanonok, orvosdoktor előző két személy valamelyike lenne.
Az orvostörténeti szakirodalom sokáig alapvetésnek tekintette, hogy a középkori Magyarországon minden városban volt orvos és kórház. A német városokban már a 14. századtól rendtartások szabályozták az orvoslást, s Zsigmond 1426-ban minden német városnak elrendelte városi orvos alkalmazását.64 Az utóbbi idők kutatásai azonban kimutatták, hogy a valóságban a Magyar Királyság városaiból a középkor végéig kevés egyetemet végzett orvos ismert, kivéve Budát, ahol azonban a doktorok majdnem kizárólag külföldiek voltak, s többségük a királyi udvarhoz kapcsolódott.65 Jelen Adatbázisban összesen 15 személy szerepel mint városi orvos, mindannyian a németajkú városok doktorai. A legtöbben Pozsony város szolgálatában álltak. Hírnevüket mutatja Rozgonyi István 1440/1441-es levele, melyben leírja, hogy Lindvai Pál Pozsonyba
készül, hogy az ottani orvosokkal kezeltesse magát.66 Sokakról egyelőre nem bizonyítható egyetemi végzettségük, például a forrásokban 1475−1486 között feltűnő Simon orvosnak két ia is orvos volt, azonban egyikük egyetemi képzése sem igazolható.67 Ezzel szemben Erasmus doktor bizonyosan egyetemet végzett szakember volt, habár személyének azonosítása nehézségekbe ütközik. Neve alapján magyarországi származása is kérdéses, de a név a hazai német ajkúak körében szintén többször előfordul, így Sopronban,68 Bártfán,69 Iglón70 vagy Krapinán. Pusztán a név miatt tehát nem lehet kizárni őt a hazai orvosdoktorok közül. A források alapján 1476-ban Pozsony orvosa, s egyben a pozsonyi Krisztus Teste Társulat tagja volt.71 1479. július 9-én végrendelkezett, melyben említi feleségét, Erzsébetet és iát, Erasmust. Szintén e dokumentumból tudjuk meg, hogy az orvostudomány doktora volt.72 Korban az ismert, Erasmus nevű peregrinusok közül hárman jöhetnek szóba: egy rohonci,73 egy körmöcbányai74 és egy  krapinai75 illetőségű diák. Sajnos azonban róluk jelenleg még nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat ahhoz, hogy az azonosságot bármelyikükkel fel lehessen vetni, így nem zárható ki, hogy Adlmann Erasmus is egy, az egyetemjárók között nem ismert hazai diák.
Kassa és Nagyszeben városából három-három egyetemet végzett doktort ismerünk, az egyik közülük, Pauschner Sebestyén mindkét városban szolgált. Meg kell említenünk, hogy esetében sikerült azonosítani két, eddig különállónak tekintett személyt. Kassa város levéltárában ugyanis fennmaradt Rozgonyi István levele 1521-ből, amelyben egy bizonyos Lőcsei Sebestyén physicus doctort ajánlott a városi tanács igyelmébe, mint olyan orvost, aki megérdemli a jó izetést.76 Ebben az időszakban csak két Sebestyén nevű lőcsei ember tanult külföldön: Pauschner Sebestyén77 és Henckel Sebestyén, a későbbi lőcsei plébános.78 Bár nem ritka, hogy plébánosok orvostudományt tanulnak, Henckel kapcsán erről azonban nem tudunk, ráadásul Henckel 1529-ben meg is halt. Pauschner Sebestyénről ellenben a továbbiakban is többször megemlékeznek a források. Eddig annyit lehetett tudni, hogy 1509-ben a krakkói egyetemre iratkozott be, Borsa Gedeon kutatásai nyomán ezt azzal sikerült kiegészíteni, hogy 1528-ban Nagyszeben város orvosa lett, állandó izetéssel.79 1530-ban a ilozóia és az orvostudomány
doktorának nevezte magát, azt azonban eddig nem lehetett pontosan tudni, hogy fokozatát vajon Mohács előtt szerezte-e. Rozgonyi István levele ezt immár kétségtelenül bizonyítja. A Rozgonyi levelében szereplő Lőcsei Sebestyén minden bizonnyal azonos azzal a Pauschner Sebestyénnel, aki Sebastianus Fabiani de Levczovia néven, 1509-ben kezdte meg tanulmányait a krakkói egyetemen. Pauschner tehát 1521-re már az orvostudományok doktora volt.
Nagyszeben ismert orvosa volt Selingus András is, akiről több fontos észrevételt tett Kubinyi András és Schultheisz Emil is. A nagyszebeni származású András a város orvosa volt, 1497-től izetése is ismert. 1506-tól városi tanácstag, aki gyakran képviselte városát az erdélyi püspök, a vajda vagy a király előtt is. Ahhoz képest, hogy orvosként fizetést már a 15. század végén kapott, csak igen későn, 1519-ben találkozunk nevével egyetemen.80 Veress Endre ismeretlen itáliai egyetemhez kötötte az ekkor philosophiae et medicinae doctorként feltűnő Andrást. 1520-ban ismét említik Andreas Phisicus Cibiniensist Itáliában. 1521-től kezdve azonban már ismét Erdélyben lehetett, ugyanis Lulay János királybíró halála után ő látta el a királybírói feladatokat is, 1524-ben pedig egyéb elfoglaltságai miatt lemondott orvosi tisztéről, valószínűleg azért, mert ez év augusztus 28-án már Nagyszeben bírája lett. Taurinus István ugyanakkor már 1514-ben a filozóia és a medicina doktoraként hívta el Szebenből Solingus András doktort, hogy meggyógyítsa.81 András tehát már 1514 előtt megszerezte az orvostudományok doktora grádust. Ebben az esetben két személyre gyanakodhatunk. Az egyik Szebeni Szíjgyártó András, aki 1494-ben iratkozott be a bécsi egyetemre82 vagy Szebeni Péter ia András, aki pedig a krakkói egyetem hallgatója volt 1503-tól.83 Az orvosi tanulmányok becsült ideje (együtt az artium professori fokozattal) ugyanis mintegy 10-12 évet tett ki.84
Az egyébként nagy jelentőségű királyi város, Sopron példája jól érzékelteti a középkori városok „orvoshiányát”, ugyanis az első városi orvost, Krisztiánt – akit kutatásunk hozott felszínre – már 1418-ból ismerjük, s egyetemi végzettségét címzése (medicus doctor, artium magister) igazolja,85 azonosítása az egyetemre beiratkozókkal eddig még nem vezetett eredményre. A következő két, egyetemi végzettséggel egyelőre igazolhatóan nem rendelkező orvos csak 1504-ben jelenik meg, azonban hamar el is tűnnek a forrásokból.86
A városokban nemcsak az orvosok, hanem plébánosok is folytathattak doktori praxist. Öt személy városi plébánosként is ismert, mint például Megerlein János Kolozsvár, Nagydemeter és Szenterzsébet papja is volt. A plébánosok nem mindig az egyetemi tanulmányok után láttak el orvosi feladatokat, mint például Miklós, a budai Nagyboldogasszony egyház plébánosa, aki 1468-ban adott orvosi tanácsokat Kállói Lőkös Jánosnak.87
A peregrinusok egy szűk csoportját alkották azok a diákok, akik tanulmányiak befejezése után nem tértek haza szülőföldjükre, hanem tanulmányaik színhelyén maradtak, mint az adott univerzitás vezető testületének tagjai. Ez idáig mintegy tíz ilyen személyt sikerült azonosítanunk.
Mindenesetre a középkor végére az orvosok már keresett személyek voltak, amit nemcsak Selingus András vagy Pauschner Sebestyén esete bizonyít, hanem Várdai Ferenc erdélyi püspök egyik levele is, amelyben felhatalmazza egyik emberét, hogy Rómában orvost fogadjon fel, azonban itt is csak phisicusról esik még szó, az aromatarius mellett.88 Mindez arra is rámutat, hogy jó és tanult orvost nehéz volt találni, amire 1481-ben már Jakab medicinae doctor is felhívta a nagyszebeniek figyelmét.89

5. Összegzés
Kutatásaink során kevés számú magyarországi orvosról tudtunk számot adni, melynek számos oka van. Egyrészt, mint arra már kitértünk, többen nem használták a megszerzett fokozatot hazatérésük után, amely megnehezíti az azonosítást. Másrészt sokan egyetemi végzettség nélkül végeztek orvosi vagy sebészi praxist a középkorban, harmadrészt pedig éppen emiatt a költséges és igen időigényes orvosi tanulmányokat csak kevesen vállalták a korszakban. Mindenképp érdekes azonban, hogy a középkor végére, elsősorban a szabad királyi városokban és Erdély nagyvárosaiban már megjelentek a városi tanácstól kiutalt, állandó izetésből élő orvosok. Az orvosi peregrináció tanulságai közé tartozik továbbá, hogy akik errefelé orientálódtak tanulmányaik során, általában nem fejezték be a tanulást mielőtt a doctor medicinae grádus birtokába kerültek volna. Ugyanakkor szintén felmerülő, további kutatásokat igénylő kérdéskör, hogy nem egy, orvosi diplomával is rendelkező orvos a hazatérése után nem kezdett orvosi praxisba, hanem más területen helyezkedett el.
Mindemellett több olyan személyre is rábukkantunk, akik kapcsán nem lehetett teljes bizonyossággal eldönteni, hogy azonosak-e egy-egy egyetemi hallgatóval, vagy esetleg új tanulóval számolhatunk-e névhasználatukból következően. E mintegy 70 fővel kapcsolatban a jövőbeli kutatások felszínre hozhatnak olyan információkat, amelyek biztossá teszik orvosi stúdiumaikat. Jelen Adatbázis azonban csupán azokra az orvosokra vonatkozóan nyújt információkat, akik a középkor folyamán, a Magyar Királyság területéről valamely külföldi egyetemen tanultak, s tanulmányaikat a fokozathasználat vagy az életpályák összecsengése folytán, minden kétséget kizáróan igazolni tudtuk. A bizonytalan származású vagy a szintén a névhasználat miatt kérdéses orvosokkal kapcsolatban további kutatások fogják eldönteni, hogy kiket lehet a középkori magyar orvosi peregrináció tagjai közé számítani.


Adattár: Az egyetemen tanult magyarországi orvosok tanulmányi és prozopográiai adatai90

 

Név Névváltozatok Származási hely Tanulmányok ideje
és helye91
Fokozat Prozopográiai adatok Források és bibliográia
Jacobus     1230: ismeretlen itáliai
egyetem
  Esztergom-szenttamási
kanonok
VE 391, KK SER 172, KKL
186
Bernardus Bernaldus
Bernold
  1256. április 30.:
ismeretlen itáliai egyetem
  Budai kanonok (1256),
királyi orvos
VE 391, ÁÚO VII 444,
WMKM 601
Tyburcius     1257. március 4.:
ismeretlen itáliai egyetem
  Királyi orvos és követ VE 391, HO VII 52,
WMKM 601
Theodorus
Ungarus
    1269: Bologna   Ferences szerzetes, királyi
orvos
VE 12, BRO 3
Maynardus de
Ungaria
    1321: Siena   A sienai egyetem rektora
(1322). Drugeht Vilmos és
családja orvosa (1343 előtt)
VE 331, ZO XII 14, WMK
606
Johannes
Meyerleyn de
Cibino
  Nagyszeben
(Sibiu, RO)
1323: ismeretlen itáliai
egyetem
doctor in medicinae
(1323)
Kolozsvári plébános VE 394, OK 258
Ladislaus de
Cobol
  Kabol
(Kovilj, SR)
  medicinae professor
(1325)
1275−1280 k. született. Ferences
szerzetes, a titeli káptalani
iskolában kezdte meg tanulmányait.
Királyi alkancellár
(1322−1323), titeli prépost
(1323−1326), titkos jegyző és
kápolnaispán (1325), zágrábi
püspök (1325−1343), kalocsai
érsek (1343−1345). 1325
után Károly Róbert követe.
1345 elején hunyt el.
 
          Lehetséges, hogy az ő tulajdonát
képezték a kalocsai
érseki könyvtár kéziratai:
a Compendium Medicinae
1330-ból, Gue dé Chauliac
(1298−1369) két műve
(Chyrurgiale és a Chyrurgia
parva második része),
illetve a milánói sebész,
Lanfrancanus Chyrurgia
magna c. munkája 1296-ból.
Köznemes. Testvére, Katalin
Siklósi Péter, Baranya megye
ispánjának felesége.
DL 101°894, AOKL IX 264,
EP II 120, BF 597−598,
BFE 35−38
Paulus     1332: ismeretlen itáliai   Váradi kanonok (1332). Pataki
plébános (1338, 1339),
királyi orvos. Talán azonos
Kálmán herceg nevelőjével.
VE 394, WMK 605, BRKI
339, 342, PJ 51
Petrus
Hungarus de
Alba Regali
  Székesfehérvár 1338: Bologna   In notis magistri Julani
doctoris isice
VE 25
Johannes
Hungarus de
Syrinia
    1338: Bologna   In notis magistri Julani
doctoris isice
VE 25
Heydenricus
dictus Lippia
  Lippa
(Lipova, RO)
1360: ismeretlen itáliai
egyetem
magsiter artium
approbatus in medicina
Királyi orvos VE 396, BRS CCIL
Perhardus Perectoldus
Gerhardus
Bertold
  1360. január 26.:
ismeretlen itáliai egyetem
  Királyi orvos.
Vö. Károly Róbert Bertold
nevű orvosa (chirurgus), akit
1325−1332 között emlegetnek
a források. 1332-ben
esztergomi polgár. Forrai
Judit kutatásai szerint 1339-
ben néhai felesége Erzsébet,
iai János és Miklós.
VE 396, AO II 198,
528, 581, 615, WM KM
604−605, DKM 141−142,
MFK 157, FJ 582−583
Ladislaus
episcopus
waradiensis
[Deméndi
László]
  Deménd
(Demandice, SK)
1378: ismeretlen itáliai
egyetem
doctor decretorum Deméndi Benedek királyi
orvos ia, maga is királyi
orvos. Esztergomi kanonok,
kalocsai prépost (1367),
nyitrai (1367−1372),
veszprémi (1372−1377),
váradi püspök (1377−1382).
Erzsébet királyné
végrendeletének végrehajtója.
VE 398, BVVP I 204−206,
ZFW II 495, 510, WM KM
607, DKM 142, EP II 57,
KKL 187, KK SER 179
Ladislaus
prepositus
    1388: ismeretlen itáliai
egyetem
artium et medicinae doctor Veszprémi prépost
(1379−1392). 1388-ban is
már orvosdoktorként említik,
Veress azonban 1390-ből
ismeri az első adatot rá.
DL 7°560, DL 107°352, VE
399, CTP 72
Mathias de
Tyrnauia
  Nagyszombat
(Trnava, SK)
1390: Bécs   Az óbudai egyetem
anatómusa, melyet Magyary
Kossa Gyula kétségbe von.
SKB 12, MUW I 35, MKGY
79, LSD 27
Johannes
Cesar de
Lugas
Johannes de
Ungaria
Lugos (Lugoj,
RO)
1394: Bécs
1416: Bologna
(1413: Lipcse)
licentiatus medicorum 1399-től tanított is a bécsi
egyetemen (logika, retorika,
dialektika).
N Tahin Emma Liegnitzről
származtatja és szerinte Lipcsében
is tanult.
SKB 17, 159, 284, MUW
I 44, AFA 120, 167−169,
171, 174, 177, 179, 186,
189, 193, 195, 197, 199,
201−202, 205, 208, 210,
AFMV I 17, 99, 101, FV 39,
          A Bolognában tanult János
doktor azonos lehet Cesar
Jánossal, de Hammelburgi
Jánossal is.
SKB 17, 159, 284, MUW
I 44, AFA 120, 167−169,
171, 174, 177, 179, 186,
189, 193, 195, 197, 199,
201−202, 205, 208, 210,
AFMV I 17, 99, 101, FV 39,
Johannes
Megerlein
Magerlin
Megirling de
Cibinio
Nagyszeben
(Sibiu, RO)
(1401: Heidelberg)
1402: Bécs
1404: Krakkó
1417: Padova
doctor artium
doctoratus in scientia medicinae
(1418)
Kolozsvári (1428), majd
nagydemeteri (1439), végül
pedig szenterzsébeti plébános
(1440–41-ben egykori
plébános).
TG I 81, SKB 25, 117, 163,
MUW I 65, AFMV I 54,
AFA 244, 316−317, 336,
398, 401, 411, 414, 430,
433, 435, 445, 453−454,
ASUC I 24, LPC 5, VA 7,
VE 154, AGAGP 1970, 448,
449, 463, FV 33, 41, ZFW
V 83, BRKI 342, EGB 138,
JZs 151, TS 249−250, PJ 51,
TA 73
Henricus de
Rosenberg
  Rózsahegy
(Ružomberok,
SK)
1402: Prága
1408: Krakkó
1409: Lipcse
1416: Bécs
magister artium
baccalaureus in medicina
doctor theologiae
Váci kanonok (1416) LDPP I 373, JTR 167,
MUL I 26, 32, II 90, SKB
44, 120, MUW I 113, LP 6,
NTEE 383
Nicolaus
Georgii alias
Iudici
Nicolaus Georgii
de Ungaria de
Kayrt
  1404: Bécs
1407: Krakkó
baccalaureus in medicina
artis phisice doctor
Azonos lehet az 1418-ban
zalai birtokperben tanúként
és orvosdoktorként szereplő
személlyel.
SKB 26, MUW I 70, ASUC
I 25, AMBK 38, NTEE
382−383
Nicolaus
Joannis de
Strigonio
  Esztergom 1410: Bologna decretorum doctor
artis phisice doctor
Esztergomi kanonok 1410-
ben Bolognában. Azonos lehet
az 1418-ban zalai birtokperben
tanúként és orvosdoktorként
szereplő személlyel.
VE 34, 35, 36, NVNZ 180,
KK SER 186
Petrus de
Ungaria
    1416: Bécs   1416-ban szerepel az orvosi
kar anyakönyvében Bécsben,
mint akinek a kar 1 forintot
ad egy tunikára.
AFMV I 31
Michael
Falkonis
Volerius
    1417 e.: Montpellier
1417: Bécs
magister artium
doctor in medicina
Erdélyi egyházmegyei klerikus
(1412). A bécsi egyetem
dékánja (1418), majd Cillei
Hermann tanácsosa, plebanus
de Tifer.
AFMV I 38, 40, ZSO III
3165, VI 2459
Cristianus       magister artium,
doctor in medicina
(1418)
1418. január 24-én szerepel
mint medicus doctor és artium
magister, Sopron város
orvosa.
DF 202°131
Michael     1422: ismeretlen itáliai
egyetem
doctor in medicina Zágrábi kanonok VE 401, JTZ II 79−85, 160,
BRKI 339
Franz
Takotich von
Kolokoch
Franciscus
Lodomeri de
genere Klokoch
    doctor in medicina Pozsonyi ferences szerzetes.
Zsigmond király gyóntatója
és káplánja (1429).
REGI XI. 7289, ZSO III
2991, NTE 76
Johannes Kun     1428−1432: Párizs     DMF 168
Johannes
Spardorfer de
Kadano
    1431: Bécs baccalaureus artium
doctor in medicina
Bereg megyében született,
1471-ben az orvosi kar
dékánja. 1466-ban civis
Nuerenbergensis. 1472-ben
halt meg.
SKB 73, SKN 36, 55, 69
Alexander       doctor in medicina
(1437)
1437. július 7-én tűnik fel
a zágrábi forrásokban és
1441-ig szerepel mint doctor
in phisica seu arte medicinali
liberali. Egy alkalommal
tutore civium zagrabiensium.
DF 231°165, JTZ II 132, IX
333, X 5
Stephanus
Kuncze de
Septemcastris
Stephanus
Cunradi
(Conradi) de
Septemcastris
Stephanus de
Lechnicia, de
Legennicz
Szászlekence
(Lechinţa, RO)
1439: Erfurt
1454: Bécs
1453: Padova
bacc.art. (1443, Erfurt)
mag. art. (1449, Erfurt)
artium et medicinae doctor (1457, Bécs)
bacc.art. (1465, Bécs)
doctor art. et med. (Bécs)
artium Erfordensis et medicinae
Paduensis doctor
(Padova)
1442-ben 17 garast izetett,
1449-ben még feltehetően
Erfurtban volt. A feljegyzések
szerint artium Erfordensis
et medicine Paduensis doctor,
Wiennensis ad universitatem
atque facultas medicine
receptus, procurator (1457).
1457-ben venerabilis et
egregius vir.
Kapronczay Károly szerint
Bolognában, Ferrarában és
Sienában is tanult, s 1474-
ben halt meg Bécsben.
AEU I 178, 193−25,
BRAUE 63−21, SKN 18,
36, 40, 55, 69, 97, 216,
467 (Reg.), VA 11, AGAGP
1990, 192, 193, FV 54, KK
BO 34−35, RO 18, 25−26,
VP 83−8, TA 197
Marquardus       doct.med.
(1452)
Orbászi főesperes, zágrábi
kanonok (1450−1456)
JTZ II. 220−225, DKM
143, FT 190, VP 83
Wolphgangus
altarista in
Posonio dioc.
Strig.
magister
Wolfgangiis
medicinae doctor
maister Wolfgang
Puch
  1452. április: Bécs medicinae doctor (1454),
in Medicinis Doctor et concanonicus noster (1458)
1452-ben a jogi karra iratkozott
be. Pozsony városának
számadásai említik az
1450−1451 években mint
a város orvosát, 1458-ban
pozsonyi kanonok. 1454-ben
tanú Wenzel Eisner, a pozsonyi
Szent Márton káptalan
javadalmasának végrendeletében
(meister Wolfgang
doctor medicine und korher
zu Presburg). Talán azonos
Volfgangus de Schommal.
SKB 144, OT II/2 46, II/4.
281, 285, III. 258, ProtTest
Nr156 (I. 211−214), VP 83
Johannes
Krull de
Seligenstadt
Johannes de
Seligenstat
Boldogváros
(Seliștat, RO)
1456: Bécs doctor
medicinae,
artium et
medicinae
doctor (1486)
Az artium facultason magister
artium, előadó, később orvosdoktor
lett. 1474-től az orvosi
fakultás tagja, 1486-ban az
orvosi kar dékánja.
AFMV II 163, 186,
TGD 170, TS 257
Volfgangus de
Schom
  Pozsony
(Bratislava, SK)
1459: ismeretlen itáliai
egyetem
medicinae
doctor
(1459)
A pozsonyi városi könyvekben
1458-ban említik
Volfgangus de Schom orvosdoktor
nevét, akinek sírköve
a Szent Flórián oltárnál van
elhelyezve. Ugyanitt említik
1461-ben is.
VE 407, OT III 259
Giovanni d’
Ungheria
    1461: Bologna   1461-ben a bolognai egyetemen
az orvosokat tanítja.
VE 46, FFV 236, DKM 132.,
MFK 137, MKGY III 76
Johannes       doct.med.
(1465)
A pozsonyi káptalan előtt
János az orvosi tudományok
doktora a nála 10 aranyforintban
zálogban lévő Rece
Pozsony megyei birtokon
lévő sessiot zálogban továbbadta
Lampacher Henrik
pozsonyi polgárnak és feleségének,
Magdolnának (1465).
DL 16°260
Seboldus
archidiaconus
Wrbowcz
dioc. Strig.
    1466. január 31.:
ismeretlen itáliai egyetem
medicinae
doctor
(1466.
jan. 31.)
Zágrábi kanonok, orbászi
főesperes, valamint a zágrábi
káptalan prebendáriusainak
statútumát megerősítő kanonoki
testület 31 tagja között
szerepel (1466. január).
VE 408, JTZ III 292,
FT 190
Mathias
Seckeress de
Vlmatz
Mathias
Sekeresch
  1468: Bécs bac. art.
(1490)
1490. október 24-én a bécsi
egyetem magyar nemzetének
tagjaként 24 dénár kiizetése
után felvették az orvosi karra.
SKN 111, AFMV II 220,
FV 67
Ladislaus
Orzaguilag de
Posegavary
Ladislaus ex
Posegauar
Pozsegavár
(Požega, HR)
1469: Bécs
1479. március 30.:
Padova
bacc.art.
(1470),
artium doctor, doct. med. (1479. márc. 30., Padova)
1476 őszén, 1477 tavaszán
a natio hungarica
procuratora. 1475 második
félévében a bécsi egyetem
orvoskarára iratkozott be,
fokozatot nem szerzett.
1479-ben Padovában így
említik: Licentia privatis
examinis in facultate
medicinae domini Ladislai ex
Posegauar artium doctoris.
Vö.: Ladislaus de Posegawar,
aki 1468. ápr. 14-én iratkozott
be Bécsben, valószínűleg
a két bécsi diák azonos.
Rokona, homas Orzaguilag
de Posezgwar 1475. ápr.
14-én iratkozott be Bécsbe.
SKN 21, 43, 58, 66, 76,
112, 116, 124, 237−238,
483 (Reg.), AFMV II. 218,
VA 18, AGAGP 2001 592,
FV 74, HE 307, KK BO 33,
VP 85−86
Ladislaus de Posegawar-ra:
MUW II 103, FV 68
homas Orzaguilag de
Posezgwar-ra: SKN 124,
MUW II 150, FV 75
Gregorius
Weger, alias
Kundtstock de
Buda
Gregor Kuntstock Bécs (Wien, AU),
később Buda
polgára, majd
nemesi címet
kapott
1470. augusztus 20.: Bécs mag. art., bacc. med.
(1474. szept. 13.),
doct.med.
(1476. dec. 18.)
1471-ben és 1474-ben
Gregorius Weger de Wienna
néven szerpel a bécsi orvosi
kar irataiban. 1482-től kimutatható
háztulajdonlása Budán,
a Mindszentek utcában,
1491-ben a város polgára,
1499-ben a budai tanács
tagja. Időközben nemesi címet
kapott: egregius doctor Magister
Gregorius Kunnttstockh
de Buda, natus quidem
Viennensis, sed Bude residens,
quem ferme omnis homo Weger
cognominabat (1494).
SKN 60, MUW II/1 249,
AFMV II 165, 208−209,
215, III 1, 25, 306,
DL 18°669, MKGY I 54,
KA BP 325, KA EF 66−67,
KA O 255, KA OGy 72,
VA BH I 199, 200, 327,
VP 85
          Fia, Cristophorus Chüntstok
alias Weger de Wuda 1496-
ban nemesként a bécsi
egyetemre, 1499-ben a magyar
nemzetbe iratkozott be.
Kristóf 1527-ben a Fuggerek
adósai között soroltatik fel.
Gergely felesége Anna
(1499). Apja, Hans Kuntstock
bécsi polgár, Bécs
mérlegmestere (1447−1472).
 
Leonardus
Kottner de
Posonio
Leonardus
Chuttner ex
Posonie
Pozsony (Bratislava,
SK)
1471: Bécs bacc. art.
(1472)
mag. art.
(1472. ősz)
1484 első félévében a
magyar nemzet procuratora.
1482. június 21-én beiratkozott
az orvosi karra, de fokozatot
nem szerzett. Pozsony
város orvosa.
SKN 23, 42, 74, 118, 123,
132, 244, 465 (Reg.),
AFMV II 219, WA 6, 14,
85, 86, 90, FV 71,
MKGY I 54, VP 86
Paulus de
Quinqueecclesiis
  Pécs 1473. május 5.: Padova med. schol.
(1473)
  AGAGP 2001 171
Caspar ilius
Stephani de
Leutschouia
dominus Caspar
de Leytschouia
  1474: Bécs   Az orvosi karra beiratkozottak
között említik.
SKN 75, MUW II. 144,
AFMV II. 216, FV 74
Petrus Zekel
de Cibinio
Petrus Zeckel
Transsilvanus de
Cibino, Petrus
Siculus
Nagyszeben
(Sibiu, RO)
1475. április 14.: Bécs
1476.: Padova
1486. március 22.:
Ferrara
bacc. art.
(1479. tavasz, Bécs) mag. art. (1480, Bécs)
orvosdoktor (1486. márc. 22.,Ferrara)
artium doctor
(1490. okt. Ferrara),
decretorum doctor, doct.
med. doctor medicus
(1495)
1476 őszén a bécsi egyetem
magyar nemzetének tagja.
1483. április 14-én a magyar
nemzet prokurátorává választották.
Orvosi tanulmányait
1480 őszén Bécsben kezdte,
itt azonban nem szerzett fokozatot. 1486-ban plebanus
in Stolczenburgként említik
Ferrarában, ahol az egyetem
feljegyzésében így szerepel:
Studuit autem Viennae et
Paduae. 1495-ben a szebeni
káptalan dékánja. Szelindeki
plébános és a nagyszebeni
káptalan dékánja (1495).
Tonk Sándor szerint a plébános
és az orvos nem azonos
személy.
SKN 22, 45., 77, 125, 243,
244, 522 (Reg.), MUW II 150,
FV 33, 36, 45, 75, AFMV II.
218, III VII, 2, VA 17, VE
168, 376−377, AGAGP 2001
715−717, HH 7, PK 370, HE
308, TS 319−320, KK BO 33
Valentinus
Kraws de
Corona
Valentinus
Krawss, Kraus(s)
de Corona
Brassó
(Brașov, RO)
1479. október 13.: Bécs bacc. art.
(1481),
magister art.
(1488)
bacc. med.
(1492)
doctor med.
(1494.
ápr. 15.)
1488-ban a magyar nemzetbe
bevezetik nevét, a bölcsészkar
vizsgálója (1491, 1493,
1495). 1492-ben a natio
hungarica procuratora. 1494-
ben orvosdoktor. 1495 őszén
kari tanácsos. Megfordult
Itáliában is, és 1499-ben tért
haza Brassóba, ahol orvos
lett. A város életében mint a
városi tanács tagja és adószedő
vett részt. 1523. január 13-án
Brassóban városi tanácsos.
Kapcsolatban állt a Dunai
Tudós Társaság néven ismert
bécsi humanista kör vezetőjével,
Konrad Celtisszel. 1500.
február 25-ei Konrad Celtishez
írt levelében említi talán
először a „gall betegség”
(sziilisz) kegyetlen pusztítását
SKN 25, 45, 78, 131, 251,
252, 256, 462 (Reg.), MUW
II 173, AFMV II 209, III 12,
ATF 333, QGSK IX Nr68
(138−140), FV 37−39, 79,
82, ÁJD 74−76, 121−123,
BG 51, MKGY I. 54,
CI 163, KK BO 31, TS 343,
AH 94, PJ 52, ET 204
Erasmus
Aldmann
Erasmus
Adlmann
    doctor de
erczney
(1476), doctor
facultatis
medicinae
(1479)
Orvos és 1476-ban a pozsonyi
Krisztus Teste Társulat
tagja, végrendelete ismert
(1479. július 9.).
Felesége Erzsébet,
ia Erasmus.
DF 277°806, ProtTest
Nr361 (I 435−436), OT II/4
286, VI 18, VP 86
Valentinus
Pelliicis de
Corona
  Brassó
(Brașov, RO)
1481. október 13.: Bécs bacc., mag.
art. (1485),
bacc. med.
(1488),
mag. med.
(1490)
1486-ban a natio hungarica
procuratora, 1488-ban a
Sphaera Materiale, 1489-
ben a Tertia parte Alexandri,
1490-ben és 1492-ben a
Libros de animat adta elő.
1485 őszén a bécsi egyetemen
a magyar nemzetbe kéri
felvételét, ekkor baccalaureus
és magister artium. 1486-
ban orvosi baccalaureatus,
1490-ben az orvosi karon
licentiatusi vitáját kérte.
SKN 23, 45, 59, 78, 132,
245, 246− 247, 248−253,
400, AFMV II 203, 211,
219, KK BO 32, VP 86
Jacobus       medicinae
doctor
(1481)
1481-ben beadványt nyújtott
be Nagyszebenben elmaradt
izetése ügyében, mivel a működése
során használt gyógyszereket
és műszereket drágán
vásárolta Bécsben, Magyary
Kossa Gyula szerint esetleg
azonos lehet azzal a Magister
Jacobus de Cibinio nevű diákkal,
aki 1455-ben tanult a
bécsi egyetem orvosi karán.
Vö. Jacobus de Wienna artium
et medicinae doctoris erdélyi
kanonok 1483-ban.
DL 33°028, TO II 160,
HH 7, MKGY III 43,
AH 112, PJ 51−52, VP 86
Petrus       medicinae
doctor
(1501)
Kassai orvos (1481−1501),
1509-ben néhai. Magyary
Kossa Gyula szerint 1493-
ban Drágfy Bertalan erdélyi
vajda is igénybe kívánta
venni szolgálatait. Háza volt
a kassai városháza közelében,
a főutcán. 1508-ban néhai.
Felesége Orsolya, akinek első
férje Dreifuss Gergely,
harmadik Lipecki Pál.
Fia Coeler Boldizsár.
DF 270°749, 269°691,
MKGY III 102, KGy 27−28,
VP 86
Ladislaus       artis medicae
magister (1483)
1483-ban Gyulafehérváron
működött.
AH 2000 50, VP 86
Michael de
Premarton
Michael Sartoris
de Premarthon
Michael
Pannonius
Peremarton
(Csallóköz)
1496. október 13.: Bécs
1506: Ferrara
1520: ismeretlen itáliai
egyetem
bacc. art.
(1498/99
tavasz, Bécs),
mag. art.
(1500 tavasz,
Bécs), baccalaureus
medicinae
(1506.
febr. 12., Ferrara),
magis ter
medicinae
(1506. júl. 2.,
Ferrara), doctor
medicine
(Ferrara),
artium et medicinae
doctor
physicus
(1520, Itália)
Bécsben többször a magyar
nemzet procuratora (1500 tavasza,
1504 ősze, 1524 ősze,
1527 ősze), 1505-ben arcium
liberalium magister ac collegii
ducalis collegiatus, az egyetem
rectora (1506 októbere, 1507
tavasza, 1508 ősze), consul
Viennensis, az orvosi kar
seniora (1522 ősze), majd
1525-ben medicine decanus.
1505. október 12-én iratkozott
be az orvosi karra.
Ferrarából visszatérve 1508.
április 14-én kérte a ferrarai
oklevél elismerését a bécsi
orvosi kartól, majd 1508.
augusztus 8-án vezették be a
kari iratokba. 1518. április14-én úgy jellemzik, mint
aki visszatért Bécsbe. Esetleg
azonos lehet Csallóközi Suta
Mihállyal, aki Szapolyai János
és György titkára és orvosa
volt. 1516-ban Mihály doktora
Szapolyai István özvegyének,
Hedvig hercegnőnek
és a kancellárja. 1522-ben
Szmercsányi kanonok végrendeletének
végrehajtói között
szerepel (egregiorum Michaelis
Pannonii Artium Liberalium
et Medicinae Doctor). 1520.
március 15-én Szepeshelyen
működött, 1522-ben Lőcse
városi orvosa. 1521-ben
háza volt Bécsben is, a bécsi
egyetem magyar nemzetének
emlékező bejegyzése a város
tanácsosaként is emlegeti.
Meghalt 1528. május 26-án,
Bécsben.
SKN 26, 30, 47, 60, 81, 82,
146, 152, 158, 189, 257,
277, 280, 281, 401 (Reg.),
MUW II 252, AFMV III 58,
64, 65, 68−69, 75−76, 140,
143−144, 155, 161, 164,
175 178, 307, 348 (Reg.),
VE 419, ATF 200, CW
Nr48. (372−373), FV 88,
PM 143, GWA 82, DKM
148, KK BO 34, KA O 255
(21.lj.), KA Sz 237−238,
TM 46, FL 101, TA 279
Johannes
Stubnrauch ex
Kremnicia
  Körmöcbánya
(Kremnica, SK)
1498. április 14.: Bécs mag. art.
(1501)
Nobilis Cremniciensis MUW II 265, SKN 505
(Reg.), AFMV III 58,
FV 90, 91, MKGY I 54
Johannes
Sartoris de
Pescht
Johannes plebanus
ecclesia parochiali
beatae virginis novi
montis Pesthiensis
doic. Vesprimiensis.
Johannes
Sartoris de Pesst
Pest 1500. április 14.: Bécs
1505. július 18.:
Párma/ismeretlen itáliai
egyetem
mag. art.
(1504. tavasz,
Bécs), artis
medicinae
doctor
(1505. júl.
18., Párma)
1504. augusztus 7-én
beiratkozik a bécsi egyetem
orvosi karára. 1505-ben pesti
plébános.
MUW II 281, SKN 48, 152,
AFMV III 52, FV 92,
VE 415, MKGY I 54,
KK BO 33
Matheus
Lachenperger
ex Posonio
Matheus
Lachenperger
Posoniensis
Pozsony
(Bratislava, SK)
1500. október 13.: Bécs mag. art.
(1506)
1506 őszén a magyar nemzet
tagja, 1509. február 22-én
kezdte meg tanulmányait az
orvosi karon, fokozatot nem
szerzett. Johannes (Hans)
Lachenperger legidősebb
ia, aki pozsonyi esküdt
(1494, 1495, 1497, 1498,
1501, 1503, 1504, 1512),
tanácstag (1497), bíró (1508,
1510−1511), polgármester
(1506−1507, 1514−1516),
városkapitány (1503) volt.
Hans felesége, Erzsébet 1504.
augusztus 1-jén készített
végrendeletet, melyben felsorolja
gyermekeiket: Matheus,
Florian és Clara. Erzsébet
bátyja doctor Jeorgen. Erzsébet
nővérének (Paul Huetterin
feleségének) leánya Barbara.
Egyébként a végrendelet tanúi
között volt Johan Rinckel
doctor is, aki később, 1511-
ben Römischer Kayserlicher
Maiestat leib Artzt néven
tűnik fel. Meindel János
1502-es végrendeletében
említi iát, Györgyöt
(meinem Sun doctor Jeorgen),
aki azonos Erzsébet bátyjával.
Ugyanitt említi Hans
Lachenpergert mint unokáját Johannes bátyja, Wolfgang
Lachenberger 1513. április
6-án végrendelkezett,
melyben említi leányát,
Annát, bátyját, Hanst, annak
iait Mathes-t és Floriant,
valamint a ivérek nővérének
gyermekeit, homat
és Margharetet.
MUW II 285, SKN 49, 264,
AFMV III 75,
DF 243°046, ProtTest
Nr638 (II 251−252),
Nr665 (II 284−285),
Nr736 (II 380−381),
KK BO 34, OT II/4 286−287,
III 385, 398−399, 423−427,
429, 448, SzK 91
Jacobus       doctor in
medicinae
(1504)
A zágrábi pálosok ügyének
írásba foglalásakor tanú
(1504).
DL 34°572, ME 190−191
Johannes
Bagai de
Antiquo Solio
Johannes
Johannis de
Antiquo Solio
Zólyom
(Zvolen, SK)
1488: Krakkó
1505. október 13.: Bécs
    ASUC I 286, MUW II 333,
AFMV III 58,
KK BO 33−34
Sebastianus
Fabiani de
Levczovia
Pautschner,
Bauzner,
Bauschner,
Paustner (1531)
Borsa Gedeon
arra következtet,
hogy családnevük
a szepességi
Bussóc
(Bauschendorf,
Bušovce, SK)
helynévből
származott, innen
költöztek Lőcsére.
Lőcse
(Levoça, SK)
1509: Krakkó
1513: Itália (Velence?)
baccalariatus
art. (1511),
magister art.
(1514),
doctor
phisicus
(1521),
1530. évi
oklevelében
megnevezi
magát:
artium
liberalium
magister és
orvosdoktor
1530. évi
könyvében
der Sieben freyen Künste
undt Artzney
Doctorként
nevezi magát.
1490−1495 körül született.
1513-ban kiadott egy
számtankönyvet Linealis
calculatio cum pulchris
doxumentis regulis ad moneta
Cracouiensem diligenter
suputata címmel, melyet a
mindennapi kereskedői gyakorlatnak
szánt, de öccsének,
Gergelynek ajánlotta, mert az
kérte bátyját, hogy segítsen
neki megtanulni számolni.
Orvosi tanulmányokat feltehetően
Itáliában folytatott,
mivel művében utal velencei
tartózkodására. Rozgonyi
István 1521. évi levele említi
Sebastian de Lewschouia,doctor phisicust, akit Kassa
város igyelmébe ajánl.
1524-től Nagyszebenben
élete végéig kinevezett városi
physicus. Fizetése évi 150 Ft,
melyet 10 Ft lakbérrel
egészítettek ki. 1530-ban kis
orvosi munkája jelent meg a
pestisről, Libellus de remediis
adversus luem pestiferam.
Cibinii 1550. címmel,
Johann Schimernek ajánlva.
Schimer orvos, Brassó bírája
(1505−1507) és Törcsvár
kapitánya is volt (1526, 1532),
1530. február 2-án jelent
meg Nagyszebenben az ottani
hatóságokkal való tárgyalásra,
az abban az évben Brassóban
dühöngő pestissel kapcsolatban.
Sebestyén 1531-ben a
szebeni patikaleltárnál még
jelen van. 1533 végén, 1534
elején halhatott meg, erre
utal ia, Eucharion panasza a
nagyszebeni hatóságok ellen,
az apja izetésének egy
részével való adósság miatt.
Egyesek szerint Brassóban is
tevékenykedett, erre azonban
nincsenek adatok, itt csak
részlegesen működhetett.
Apja, Pauschner Fábián Lőcse bírája volt
(1500, 1507, 1518),
s 1526-ban is csak idős kora
miatt vált ki a tanácsból.
Öccse, Gergely 1539-ben
a bécsi egyetemen tűnik fel,
de már 1531-től szerepel
Lőcse tisztviselői között.
1556 októberében már nem élt.
ASUC II 118, LPC 153,
157−158, MKGY III 143,
BG SP 257−271, SzM−TS
243, AH 72, WM KLM 12,
MML IX. 79
Johannes
Antonii de
Casschovia
Joannes
Anthoninus
Cassariensis
Johannes
Anthoneus
Cassowiensis
Kassa
(Košice, SK)
1515: Krakkó
1518. október 13.: Bécs
1520: Padova
1523: Bázel
1523: Freiburg
1523: Tübingen
doct. med.
(1515, Krakkó,
valószínűleg
későbbi
betoldás),
accalaureatus
art., medicus
(1517,
Krakkó),
bacc. art.
(1519, Bécs),
doctor
universitatis
Paduane
(1523,
Freiburg),
medicinae
studiosus
(1523,
Tübingen)
1499 körül született
Kassán. Krakkóban
Johannes Terctander krakkói
aranyműves lányát vette
feleségül. 1515-ben Michael
Pannonius Trencsénben
kelt levele ajánlotta Kassa
város igyelmébe Johannes
Antoninust. A baseli
anyakönyvben nem szerepel,
Rotterdami Erasmus
epeköveit gyógyította.
Mohács után Lengyelországba
ment, I. (Öreg) Zsigmond
lengyel király és a főurak
orvosa lett. Halálának
időpontja és helye vitatott
(1544, 1549, 1550 u.,
1563). De tuenda bona
Valetudine Carmen c. művét
Peter Tomicki krakkói érseknek
ajánlotta. Humanista,
Erasmus barátja és levelezőpartnere
Nagyszeben város
ASUC II 160, LPC 164,
MUW III 3, SKN 87,
VE 177, MUFr 265,
MUT 5.13b, GT 35,
DKM 146, MKGY III 139,
KA OGy 74,
KK UP 76-77,
SE JAC 159-161,
TM 93, FL 100,
JCK Nr195 (303−304).
Andreas
Selingus
Andreas Phisicus
Cibiniensis
Nagyszeben
(Sibiu, RO)
1519. január 1.:
ismeretlen itáliai egyetem
1520: ismeretlen itáliai
egyetem
Clarissimus
Dominus…
philosophiae
et medicinae
doctor
[Sibino
accersitus]
(1519.
jan. 1.),
doctor
(1520)
orvosa, 1497-ben 6 Ft-ot
kap, évi izetése 1503-ban
20, 1506-ban 75 Ft.
1506-ban már Nagyszeben
városi tanácstagja, illetve
gyakran képviseli Szebent
a püspök, vajda, király előtt.
1521-ben a királybíró halála
és utód kinevezése között
ellátta a tisztet. 1524-ben
András városi physicus
lemondott közéleti elfoglaltságai
miatt, azonban
utóda, János hamar elment
(júl. 15.). Augusztus 28-án a
szebeni polgármester 70 Ft-ot
izetett András doktor városi
physicusnak a patikára és
annak tartozékaira. Utolsó
éveiben a szász gróf helyettese.
Városi orvosként bevételének
jó részét magánpraxisából
szerezte, többek között
1514-ben Taurinus István
Andreas Solingust, a ilozóia
és az orvostudomány doktorát
hívta el Nagyszebenből,
hogy gyógyítsa őt meg.
VE 418, 419, HH 7, 8,
MKGY III 133, ES 83−84.,
KA OGy 70, 72−73, 75,
KA O 255, SEM 98,
AH 72, PJ 52
Johannes     1520. december 29.:
ismeretlen itáliai egyetem
magister
physicus
(1520. dec.
29.), physico
magister
Brassói orvos (1520−1523),
1520. december 27-én
8 Ft izetést kapott, 1522.
december 16-án 6 Ft-ot,
1523. április 14-én 20 asp-t,
VE 419, QGSK I 324, 460,
512, 523, 530
        (1520.
dec. 27.),
doctor
(magister)
physicus
augusztus 27-én 12 asp-t,
október 31-én 10 Ft-ot.
Esetleg azonos az itt szereplő,
1520-ban fokozatot szerzett
Jánossal.
 
Johannes de
Ethman
Joannes
Vthmannus
Vngarus Budensis
Joannes Ottman
Budensis
Ottomány
Buda
1521. november 7.: Bécs
1524: Wittenberg
  Bécsben az orvosi karon
tanult, fokozatot nem
szerzett. A magyar nemzetbe
csak 1522 tavaszán kérte
felvételét. A wittenbergi
egyetemen Luther híve lett.
AFMV III 145, SKN 185,
AAW I 122, LCSP 8,
FFV 294, KA EF 65,
KK BO 34
Hieronimus       medicinae
doctor
(1522)
Zágrábi kanonok
(1522, 1524)
JTZ VIII 216, 217, 230.
Johannes       doct. med.
(1524)
1524-ben András nagyszebeni
városi physicus lemondott,
ezért János physicust
nevezték ki. Azonban ő sem
maradt a városban, mert nem
volt gyógyszerész és patika,
visszament Budára –
a városnak meg kellett
téríteni költségeit: júl. 15-én
25 arany ft-ot izettek neki.
Elképzelhető, hogy az 1520-
ban fokozatot szerzett Jánossal
és/vagy a brassói orvossal
azonos.
HH 8, 10, 19 (1., 11.lj.),
ES 83−84, KA OGy 75,
AH 112



Rövidítésjegyzék
AAW Album Academiae Vitebergensis I, 1502−1560, Halle, 1841.
AEU Hermann Weissenborn, Acten der Erfurter Universitaet I, Allgemeine Studentenmatrikel, erste Hälfte (1392−1492), Halle 1881.
AFA Acta Facultatis Artium Universitatis Vindobonensis. 1385−1416, szerk. Paul Uiblein, Graz, Wien, Köln, 1968. (Quellen zur Geschichte der Universität Wien. 2. Abteilung)
AFMV Schrauf Károly, Acta Facultatis medicae Universitatis Vindobonensis I, 1399−1435, Wien, 1894, II, 1436−1501, Wien, 1899, III, 1490−1558, Wien, 1904.
AGAGP Acta Graduum Academicorum Gymnasii Patavini 1406−1806, 1406−1434, Padova, 1970, 1435−1450, Padova, 1970, 1451−1460, Padova, 1990, 1461−1470, Padova, 1992, 1471−1500, Padova, 2001, 1501−1525, Padova, 1969.
AH Arnold Huttmann, Medizin im alten Siebenbürgen, Hermannstadt- Sibiu, 2000.
AO Anjoukori Okmánytár I–VII, szerk. Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula, Budapest, 1878–1920.
AOKL Anjou–kori Oklevéltár I–XXX, szerk. Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, Kőfalvi Tamás, Kristó Gyula, Makk Ferenc, Piti Ferenc, Sebők Ferenc, Tóth Ildikó Éva, Budapest–Szeged, 1990–2014.
ASUC Album studiosorum universitatis Cracoviensis I, ab anno 1400 ad annum 1489, Cracoviae, 1887, II, Ab anno 1490 ad annum 1551, Cracoviae, 1892.
ATF Die Akten der heologischen Fakultät der Universität Wien (1396−1508), szerk. Paul Uiblein, Wien, 1978.
ÁJD Ábel Jenő, Magyarországi humanisták és a Dunai Tudós Társaság, Budapest, 1880.
ÁÚO Árpádkori Új Okmánytár I–XII, szerk. Wenzel Gusztáv, Pest, 1860– 1874. BF Balla Ferenc, A középkori magyar-délszláv orvosi kapcsolatok kérdéséhez, Létünk, 5 (1988), 593−602.
BFE Balla Ferenc, A középkor és a török hódoltság egészségügye = Balla Ferenc, Hegedűs Antal, Az egészség szolgálatában, Újvidék, 1990, (Forum Kiskönyvtár), 8−50.
BG Gustav Bauch, Die Reception des Humanismus in Wien, Wien, 1903.
BG SP Borsa Gedeon, Sebastian Pauschner, az első Magyarországon megjelent orvosi munka szerzője és nyomtatásban kiadott munkái, Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27 (1963), 257−271.
BRAUE Das Bakkalarenregister der Artistenfakultät der Universität Erfurt 1392−1521, szerk. Rainer C. Schwinges, Klaus Wriedt, Jena, Stuttgart, 1995.
BRKI Békefi Remig, A káptalani iskolák története 1540-ig, Budapest, 1910.
BRO Békefi Remig, Orvosok, betegségek és gyógyítás Magyarországon az Árpádok korában, Budapest, 1912.
BRS Regesta Supplicationum, a pápai kérvénykönyvek magyar vonatkozású okmányai, avignoni korszak I–II, szerk. Bossányi Árpád, Budapest, 1916– 1918.
BVVP Bunyitay Vince, A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig, I−III, Nagyvárad, 1883.
CI Czagány István, Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmuskori befolyása a magyarországi orvoslásra II, XIV. sz.–1526, Orvostörténeti közlemények 78−79 (1976), 149−166.
CTP C. Tóth Norbert, A székes- és társaskáptalanok prépostjainak archontológiája 1387−1437, Budapest, 2013. (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 4.)
CW Carolus Wagner, Analecta Scepusii sacrii et profani I, Viennae, 1774.
DF Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképtár
DKM Demkó Kálmán, A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati eszközök fejlődésére Magyarországon a 18. század végéig, Budapest, 1894.
DL Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár
DMF Duka Zólyomi Norbert, Magyar-francia orvosi kapcsolatok a 18. század végéig, Orvostörténeti Közlemények, 102–104 (1983), 167–172.
EGB Entz Géza: Die Baukunst Transsilvaniens im 11−13. Jahrhundert, Acta Historia Artium 14 (1968) 3−4. szám, 3−48.
EP Engel Pál, Magyarország világi archontológiája I–II, Budapest, 1996.
ES Emil Sigerus, Vom alten Hermannstadt, Hermannstadt, 1922.
ET Elisabeth Tuisl, Die Medizinische Fakultät der Universität Wien im Mittelalter. Von der Gründung der Universität 1365 bis zum Tod Kaiser Maximilians
I, 1519, Göttingen, 2014.
FFV Frankl (Fraknói) Vilmos, A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században, Budapest, 1873.
FJ Forrai Judit, Bertold sebészmester izetsége, Lege Artis Medicinae 3 (1993), 6. szám, 582−583.
FL Fekete Lajos, Magyar orvosi történettan, Budapest, 2012.
FT Fedeles Tamás, Egy németalföldi orvosdoktor a középkori Magyarországon, Orvostörténeti Közlemények 190 (2005), 185−196.
FV Fraknói Vilmos, Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen a XIV. és XV. században, Budapest, 1874.
GT Gémes István, Hungari et Transylvani. Kárpát-medencei egyetemjárók Tübingenben (1523−1918), Budapest, 2003. tanuLMányOk 75
GWA Ignaz Schwarz, Geschichte des Wiener Apothekerwesens im Mittelalter, Wien, 1917.
HE Hints Elek, Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében: különös tekintettel a magyar viszonyokra, II, A középkori orvostudomány, Budapest, 1939.
HH Heinrich Herbert, Die Gesundheitsplege in Hermannstadt bis zum Ende des sechzehnten Jahrhunderts, Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde, NF XX (1885), 7−9.
HO Hazai okmánytár, I–VIII, szerk. Nagy Imre, Páur Iván, Ráth Károly, Véghely Dezső, Győr, 1865–1873, Budapest, 1876–1891.
JCK Iulia Caproş, Students from Košice at foreign Universities before and during the Reformation Period in Town, Kiel, 2013.
JLK Józsa László, Középkori uralkodóink betegségei, Budapest, 2010.
JTR Životopisný slovník předhusitské pražské univerzity 1348−1409. Repertorium biographicum Universitatis Pragensis praehussiticae 1348−1409, szerk. Josef Triška, Praha, 1981.
JTZ Monumenta historica liberae regiae civitatis Zagrabiae I–XXII, szerk. Johannes Baptist Tkalcic et alii, Zagrabiae, 1889−1992.
JZs Jakó Zsigmond, Írás, könyv, értelmiség, Bukarest, 1976.
KA BP Kubinyi András, Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagellókorban, Levéltári közlemények 37 (1966), 227−291.
KA EF Kubinyi András, Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a 15−16. század fordulóján, Orvostörténeti Közlemények 46 (1970), 63−98.
KA O Kubinyi András, Orvoslás, gyógyszerészek, fürdők és ispotályok a késő középkori Magyarországon = Uő, Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon, Budapest, 1999, 253−267.
KA OGy Kubinyi András, A magyarországi orvos- és gyógyszerésztársadalom a Mohácsot megelőző évtizedekben, Orvostörténeti Közlemények 109−112 (1985), 69−76.
KA Sz Kubinyi András, A Szapolyaiak és familiárisaik (szervitoraik) = Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora újkori Erdélyről, szerk. Bessenyei József, Horváth Zita, Tóth Péter, Miskolc, 2004, (Studia Miskolcinensia 5.), 169−194.
KGy Kerekes György, Kassa polgársága, ipara és kereskedése a középkor végén (A lengyel-magyar kereskedelem fénykora), Iparosok Olvasótábora 19 (1914), 3−4 szám, 3−110.
KK BO Kapronczay Károly, A bécsi egyetem orvosi karának és a Natio Hungaricának kapcsolatai (1381−1630), Orvostörténeti Közlemények 81 (1977), 27−41.
KK SER Körmendy Kinga, Studentes extra regnum. Esztergomi kanonokok egyetemjárása és könyvhasználata 1183–1543, Budapest, 2007. (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézete III. Studia 9.)
KK UP Kapronczay Károly, Ungarisch-polnische Kontakte auf dem Gebiet der Medizin, Orvostörténeti Közlemények 133−140 (1991−1992), 69−96.
KKL Körmendy Kinga, Literátusok, magiszterek, doktorok az esztergomi káptalanban = Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról, szerk. Fügedi Erik, Budapest, 1986, 176–203.
LCSP Laskai Csókás Péter, De homine magno illo in rerum natura miraculo in partibus eius essentialibus, Witebergae, 1585.
LDPP Liber Decanorum Facultatis Philosophicae Pragensis ab anno Christi 1367 usque ad annum 1585, I–II, Pragae, 1832–1834.
LP Lukcsics Pál, A XV. századi pápák oklevelei I−II, Budapest, 1931−1938.
LPC Statuta nec non Liber Promotionum Philosophorum Ordinis in universitate Studiorum Jagelloníca ab anno 1402 ad annum 1849, szerk. Joseph Muczkowski, Cracovia, 1849.
LSD Leslie S. Domonkos, he History of the Sigismundean Foundation of the University of Óbuda (Hungary) = Studium generale. Studies ofered to Astrik L Gabriel, szerk. Leslie S. Domonkos, Robert J. Schneider, Notre Dame, 1967, 1−28.
ME Mályusz Elemér, A szlavóniai és horvátországi középkori pálos kolostorok oklevelei az Országos Levéltárban. 2 közlemény, Levéltári Közlemények 5 (1927), 1–4. szám, 136−209.
MFK Mayer Ferenc Kolos, Az orvostudomány története: orvosok és a kultúrtörténelem művelői részére, Budapest, 1927.
MKGY Magyary-Kossa Gyula, Magyar orvosi emlékek: értekezések a magyar orvostörténelem köréből, I−IV, Budapest, 1929–1940.
MML Magyar művelődéstörténeti lexikon I−XIV, főszerk. Kőszeghy Péter, Budapest, 2003−2014.
MUFr Hermann Mayer, Die Matrikel der Universität Freiburg i. Br. 1460−1656, Freiburg, 1907.
MUL Die Matrikel der Universität Leipzig I–III, szerk. Georg Erler, Leipzig, 1895.
MUT Die Matrikel der Universität Tübingen I, 1477−1600, szerk. Heinrich Hermelink, Stuttgart, 1906.
MUW Die Matrikel der Universität Wien, I, 1377−1450, Wien, 1956, II, 1451−1518, Wien, 1967, III. 1518−1579, Wien, 1971. (Quellen zur Geschichte der Universität Wien. 1. Abteilung)
NTE N. Tahin Emma, A medicina doktorai a Zsigmond kori egyházi társadalomban, Magyar egyháztörténeti évkönyv, I (1994), 71–83.
NTEE N. Tahin Emma, Az orvosi pályára készülő magyar diákok egyetemjárása a Zsigmond-korban = Ditor ut ditem: Tanulmányok Schultheisz Emil profeszszor 80. születésnapjára, szerk. Forrai Judit et al., Budapest, 2003, 365–380.
NVNZ Zala vármegye története. Oklevéltár I–II, szerk. Nagy Imre, Véghely- Nagy Gyula, Budapest, 1886–1890.
OK Jakab Elek, Oklevéltár Kolozsvár története első kötetéhez I, Buda, 1870.
OT Ortvay Tivadar, Pozsony város története I–IV, Pozsony, 1892–1912.
PJ Pataki Jenő, Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéből, Piliscsaba, 2004. (Magyar tudománytörténeti szemle könyvtára 37.)
PK Pap Károly, Ferrarai és perugiai magyar tanulók a XV−XVIII. századból, Irodalomtörténeti Közlemények 11 (1902), 368−372.
PM Pirhalla Márton, A szepesi prépostság vázlatos története kezdetétől a püspökség felállításáig, Lőcse, 1899. ProtTest Das Preßburger Protocollum Testamentorum 1410 (1427)−1529 I−II, szerk. Judit Majorossy, Katalin Szende, Wien, 2010−2014. (Fontes Rerum Austriacarum. Österreichische Geschichtsquellen. 3. Abteilung: Fontes Iuris)
QGSK Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt, I, Kronstadt, 1886, IX, Kronstadt, 1999.
REGI Regesta Imperii I–XIV, Innsbruck–Köln–Weimar–Wien, 1908–2014. www.regesta-imperii.de (Letöltés ideje: 2015.01.12.)
RO Robert Offner, Die Rolle der Universität Erfurt in der Ausbildung ungarländischer Mediziner (1521−1816), Orvostörténeti Közlemények 186−187 (2004), 17−36.
SE JAC Emil Schultheisz, Jonannes Antonius Cassoviensis, Humanist und Arzt des Erasmus = Uő, Traditio renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról, Budapest, 1997, (Orvostörténeti Közlemények Suppl. 21.), 159−166.
SEM Schultheisz Emil, A medicina Magyarországon a kezdetektől az orvosi kar megalapításáig = Uő, Az orvoslás kultúrtörténetéből, s. a. r. Gazda István, Budapest–Piliscsaba, 1997, (Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 8.), 83−89.
SKB Schrauf Károly, Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen, Budapest, 1892. (Magyarországi tanulók külföldön 2.)
SKN Schrauf Károly: A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig, Budapest, 1902. (Magyarországi tanulók külföldön 4.)
TA Tüskés Anna, Magyarországi diákok a bécsi egyetemen 1368–1526, Budapest, 2008. (Magyarországi diákok a középkori egyetemeken 1.)
SzK Szende Katalin, Családszerkezet és örökösödési szokások a késő középkori Pozsonyban és Sopronban, Levéltári Közlemények 68 (1997), 1–2. szám, 77–98.
SzM-TS Szabó Miklós, Tonk Sándor, Erdélyiek egyetemjárása a koraújkorban, 1521−1700, Szeged, 1992. (Fontes rerum scholasticarum 4.)
TG Gustav Toepke, Die Matrikel der Universität Heidelberg von 1386 bis 1662, Heidelberg, 1889.
TGD Georg Daniel Teutsch, Siebenbürger Studierende auf der Hochschule in Wien im 14., 15. und 16. Jahrhundert, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 10 (1872), 164−181. TM Török Márta, Az egyházi középréteg mobilitása a Szepesi káptalanban. A szepesi társaskáptalan személyi összetétele az alapítástól a 15. század közepéig (1209−1450). Doktori Disszertáció, ELTE BTK, Budapest, 2011.
TO Barabás Samu, A római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára I−II, Budapest, 1895.
TS Tonk Sándor, Erdélyiek egyetemjárása a középkorban, Bukarest 1979.
VA Andreas Veress, Matricula et acta Hungarorum in universitatibus Italiae studentium I, Padua 1264−1864, Kolozsvár, 1915.
VA BH Végh András, Buda város középkori helyrajza I−II, Budapest, 2006−2008. (Monumenta Historica Budapestinensia 15−16.)
VE Veress Endre, Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve é iratai, 1221−1864, Budapest, 1941.
VI Vámossy István, Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban, Budapest, 1901.
VP Varjassy Péter, Hunyadi Mátyás uralkodásának hazai orvostörténeti emlékei, Orvostörténeti Közlemények 206−209 (2009), 59−90. WA Wiener Artistenregister 1471 bis 1497. Acta Facultatis Artium III (UAW Cod. Ph 8), 2. 1471 bis 1497, szerk. homas Maisel, Ingrid Matschinegg, Andreas Bracher, Wien, 2007. WM KM Wertner Mór, Középkori magyar orvosok és gyógyszerészek, Századok 27 (1893/7), 599–608.
WM KLM Waczulik Margit, A krakkói és más lengyel egyetemek neveltjei a XVI− XVII. században = A magyar-lengyel tudományos kapcsolatok múltjából, szerk. V. Molnár László, Piliscsaba, 2003, (Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 27.), 11−18.
ZFW Franz Zimmermann, Carl Werner, Georg Müller, Gustav Gündisch, Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I–V, Hermannstadt–Bukarest, 1892–1975.
ZO A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára XII, szerk. Lukcsics Pál, Budapest, 1931.
ZSO Zsigmondkori oklevéltár I–XII, szerk. BORSA Iván, C. TÓTH Norbert, MÁLYUSZ Elemér, Budapest, 1951–2014. (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 1., 3−4., 22., 25., 27., 32., 37., 39,. 41., 43., 49., 52.)

 

* Készült az MTA−ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport támogatásával (213TKI738). A tanulmány a szerzők korábbi, 2013. november 28-án, a 30. országos ankéton, az „Újabb eredmények a hazai tudomány-, technika- és orvostörténet köréből” című konferencián elhangzott előadásának írott változata.
1 Stephanus Weszpremi, Succincta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographia I., [Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza.], Lipsiae, 1774, II−IV. Wien, 1778−1887. A szerző jegyzeteiből szedve, ford. Kővári Aladár, Budapest, 1960−1970. (Orvostörténeti könyvek).
2 N. Tahin Emma, A Zsigmond-kori Magyarország orvosai. Egyetemi doktori disszertáció, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1990; Uő, Az orvosképzés a korai egyetemeken, Orvosi Hetilap 131 (1990/28), 1541−1543; Uő, A zágrábi káptalan orvosi könyvei, Orvosi Könyvtáros 30 (1990/4), 290−299; Uő, A medicina doktorai a Zsigmond-kori egyházi társadalomban, Magyar Egyháztörténeti Évkönyv 1 (1994/1), 71−83; Uő, Orvosok a Zsigmond-kori Magyarország városaiban = Studia professoris-professor studiorum – Tanulmányok Érszegi Géza 60. születésnapjára, szerk. Almási Tibor, Draskóczy István, Jancsó Éva, Budapest, 2005, 343−368; Uő, Az orvosi pályára készülő magyar diákok egyetemjárása a Zsigmond-korban = Ditor ut ditem. Tanulmányok Schultheisz Emil professzor 80. születésnapjára, szerk. Forrai Judit et al., Piliscsaba, Budapest, 2003, 365−380; Uő, Az orvosi pályára készülő magyar diákok egyetemjárása a Zsigmond-korban = Ditor ut ditem: Tanulmányok Schultheisz Emil professzor 85. születésnapjára, szerk. Forrai Judit, Gazda István, Kapronczay Károly, Magyar László András, Varga Benedek, Vizi E. Szilveszter, Budapest, 2008, 371−386. (Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 75.)
3 A bibliográiát lásd Ditor ut ditem. i. m., 19−41; illetve Schultheisz Emil (1923–2014) orvos, orvostörténész, professor emeritus rövid életrajza és életmű-bibliográiája, összeállította: Gazda István, Bodorné Sipos Ágnes, Budapest, 2014. (A Magyar Tudománytörténeti Intézet tudományos közleményei 1.) http://real.mtak.hu/12918/7/schultheisz_emil_bibl_140916.pdf (Letöltés ideje: 2015.11.30.)
4 Csak a magyarországi orvosokra vonatkozóan: Kapronczay Károly, A bécsi egyetem orvosi karának és a Natio Hungaricának kapcsolatai (1381−1630), Orvostörténeti Közlemények 81 (1977), 27−41; Uő, Adatok a prágai egyetem magyar orvosi vonatkozásaihoz (1348−1850), Orvostörténeti Közlemények 89−91 (1980), 223−230; Uő, Az egyetem szerepe az orvosi képzésben a reneszánsz és reformáció korában, Orvostörténeti Közlemények 109−112 (1985), 25−29; Uő, Ungarisch-polnische Kontakte auf dem Gebiet der Medizin, Orvostörténeti Közlemények 133−140 (1991−1992), 69−96; Uő, Egyetemek és orvosképzés Közép-Kelet-Európában, Orvosi Hetilap 134 (1993/2), 84−85; Uő, Az orvostörténelem századai, Budapest, 2010.
5 Mayer Ferenc Kolos, Az orvostudomány története: orvosok és a kultúrtörténelem művelői részére, Budapest, 1927, 56.
6 Az 1130-as clermonti zsinat a szerzeteseket, 1131-ben a reimsi zsinat a papokat tiltotta el a városi orvosi gyakorlattól. Ezt a gyakorlatot követte az 1139-es II. lateráni zsinat is, 1163-ban pedig a tours-i zsinat megtiltotta, hogy szerzetesek világi javak megszerzése érdekében orvosi gyakorlatot folytassanak. 1215-ben a IV. lateráni zsinat a felső papság számára tiltotta a sebészeti beavatkozásokat, 1219-ben pedig pápai határozat tiltotta a világi papoknak is, hogy orvosi tanulmányok végzése céljából távol tartsák magukat egyházi teendőik végzésétől. Schultheisz Emil, A szerzetesrendek és orvoslás = Uő, Az orvoslás kultúrtörténetéből, s. a. r.: Gazda István, Budapest, Piliscsaba, 1997, (Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 8.), 144; Natalie Duin, Jenny Sutcliffe, Az orvoslás története, Budapest, 1993, 24.
7 Demkó Kálmán, A magyar orvosi rend története, Budapest, 1894, 98; Schultheisz Emil, A medicina Magyarországon a kezdetektől az orvosi kar megalapításáig = Uő, Az orvoslás kultúrtörténetéből, i. m., 85; Fedeles Tamás, Egy németalföldi orvosdoktor a középkori Magyarországon, Orvostörténeti Közlemények 190 (2005), 188−189.
8 Mayer, i. m., 141–143; Duin, Sutcliffe, i. m., 25; Fedeles, i. m., 185.
9 Mayer, i. m., 144; Kapronczay, Az orvostörténelem századai, i. m., 142.
10 Párizs (1200, 1213-tól orvostanárok, 1235−1270 kifejlődött orvosi kar), Padova (1221), Nápoly (1224), Róma (1245-től orvosi előadások), Pavia (1361-től orvosi előadások), Valencia (1199), Salamanca (1243), illetve Oxford és Cambridge (1274), Prága (1348), Krakkó (1364), Bécs (1365), Tübingen (1482). Vö. Demkó, i. m. 82., 135; Arnold Huttmann, Medizin im alten Siebenbürgen, Hermannstadt-Sibiu, 2000, 49; Kapronczay, Az orvostörténelem századai, i. m., 142−143.
11 Demkó, i. m., 107.
12 Tonk Sándor, Erdélyiek egyetemjárása a középkorban, Bukarest, 1979, 101−102.
13 Historia diplomatica Friderici Secundi, sive Constitutiones, privilegia, mandata, instrumenta quae supersunt istius imperatoris et iliorum ejus. Accedunt epistolae Paparum et documenta varia, collegit, ad idem chartarum et codicum recensuit, juxta seriem annorum disposuit et notis illustravit Alphonse. Huillard- Breholles, auspiciis et sumptibus Honoré de Albertis de Luynes I–VII, Parisiis, 1852–1861, VII. 61., 285–287; W. H. Hain–H. Seppert, Die Medizinordnung Friedrichs II, Eutin, 1957, 48–49; Schultheisz Emil, Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultásokon, Orvostörténeti Közlemények 147–148 (1994), 82–83.
14 Duin, Sutcliffe, i. m., 25.
15 Demkó, i. m., 107.
16 Schultheisz Emil, Traditio renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról, Orvostörténeti Közlemények, Supplementum 21 (1997), 122.
17 Schultheisz, Medicina Magyarországon, i. m., 87.
18 Kapronczay Károly, A hazai orvosképzés kezdetei, Valóság 11 (2003), 13; Schultheisz, Medicina Magyarországon, i. m., 87.
19 Životopisný slovník předhusitské pražské univerzity, 1348–1409, szerk. Josef Triška, Praha, 1981, 484. Leslie S. Domonkos, he History of the Sigismundean Foundation at the University of Obuda = Studium Generale. Studies ofered to Astrik Ladislas Gabriel, szerk. Leslie S. Domonkos, Robert J. Schneider, Notre Dame, 1967, 26.
20 Részletesen ld. az Adattárban.
21 Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban DL) 45°260.
22 Kovách Imre, Az orvostudomány története Magyarországon 1467–1867, Budapest, 2013, 33.
23 Árpádkori Új Okmánytár I–XII, szerk. Wenzel Gusztáv, Pest, 1860–1874, (a továbbiakban ÁÚO) XII, 105.
24 ÁÚO XII, 104.
25 Wertner Mór, Középkori magyar orvosok és gyógyszerészek, Századok 27 (1893/7), 603.
26 ÁÚO XII, 442. Megjegyzendő azonban, hogy az italicus jelző a magyarországi latinus közösség tagjait is takarhatja. Kristó Gyula, Nem magyar népek a középkori Magyarországon, Budapest, 2003, (Kisebbségkutatás könyvek), 167−177.
27 DL 1°026, Veress Endre, Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221– 1864, Budapest, 1941, 398; Engel Pál, Magyarország világi archontológiája I–II, Budapest, 1996, I, 76; Körmendy Kinga, Studentes extra regnum: Esztergomi kanonok egyetemjárása és könyvhasználata 1183–1543, Budapest, 2007, (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézete III. Studia 9.), 179.
28 Kubinyi András, Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a 15–16. század fordulóján, Orvostörténeti Közlemények 54 (1970), 63−98; Kubinyi András, A magyarországi orvosés gyógyszerésztársadalom a Mohácsot megelőző évtizedekben, Orvostörténeti Közlemények 109−112 (1985), 72.
29 Kubinyi, Egészségügyi foglalkozásúak, i. m., 76; Kubinyi, Orvos- és gyógyszerésztársadalom, i. m., 72; Kubinyi András, Orvoslás, gyógyszerészek, fürdők és ispotályok a késő középkori Magyarországon = Uő, Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon, Budapest, 1999, 254.
30 Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánfy család történetéhez I–II, szerk. Iványi Béla, Varjú Elemér, Budapest, 1908–1928, II, 316.
31 A bolognai Német Nemzet anyakönyvében más kéz jegyezte fel a megjegyzést Adam neve mellett. Acta Nationis Germanicae Vniversitatis Bononiensis ex archetypis tabularii Malvezziani, szerk. Ernestus Friedlander, Carolus Malagola, Berolini, 1887, 269; Veress, i. m., 72.
32 Tonk, i. m., 157.
33 Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképtár (a továbbiakban DF) 259°430, Kubinyi, Orvoslás, gyógyszerészek, i. m., 256.
34 Megjegyzendő, hogy a Puchartzt jelentése a feltételezések szerint könyves orvos, aki egyetemet is végzett. Ortvay Tivadar, Pozsony város története I–IV, Pozsony, 1892–1912, II/4, 281.
35 Monumenta ecclesiae Strigoniensis I−III, szerk. Ferdinandus Knauz, Strigonii, 1874−1924, II, 695.
36 Stanisław Sroka nem ismer ilyen nevű személyt. Iványi Béla, Bártfa szabad királyi város levéltára 1319– 1526, Budapest, 1910, 261; Stanisław A. Sroka, Średniowieczny Bardiów i jego kontakty z Małopolşka, Kraków, 2010.
37 Anjoukori Okmánytár I–VII, szerk. Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula, Budapest, 1878–1920, IV, 320.
38 Zsigmondkori Oklevéltár I–XII, szerk. Borsa Iván, C. Tóth Norbert, Mályusz Elemér, Budapest, 1951–2014, VII, 949. (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 1., 3−4., 22., 25.,
27., 32., 37., 39,. 41., 43., 49., 52.)
39 Album studiosorum universitatis Cracoviensis I. ab anno 1400 ad annum 1489, Cracoviae, 1887, II. Ab anno 1490 ad annum 1551. Cracoviae, 1892, (a továbbiakban ASUC) I, 160.
40 DL 36°392, Jakó Zsigmond, A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289−1556, I−II, Budapest, 1990, I, 58. (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 17.)
41 Tonk, i. m., 220.
42 Balla Ferenc, A középkori magyar-délszláv orvosi kapcsolatok kérdéséhez, Létünk 5 (1988), 597; Józsa László, Középkori uralkodóink betegségei, Budapest, 2010, 154; Megjegyzendő, hogy ismert egy bizonyos Mihály, zágrábi kanonok, aki 1422-ben ismeretlen itáliai egyetemen lett az orvostudományok doktora, azonban azonosítása Dabival nem valószínűsíthető. Vö. Veress, i. m., 401.
43 Bunyitay Vince, A gyulafehérvári székeskáptalan későbbi részei s egy magyar humanista, Budapest, 1893, 27–32; Veress, i. m., 420; Borsa Gedeon, Az 1519. évben nyomtatott Szent Gellért legenda, Magyar Könyvszemle 96 (1980/4), 381; Vekov Károly, Egy erdélyi reneszánsz püspök és a gyulafehérvári székesegyház kincstára = Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára, szerk. Kovács András, Sipos Gábor, Tonk Sándor, Kolozsvár, 1996, 456.
44 Biograický Slovník Pražské Lékářské Fakulty 1348–1939 I–II, szerk. Josef Adamec, Karel Beránek, Ludmilla Hlavačková, Jana Nosáková, Eva Rozsívalová, Praha, 1988; František Šmahel, Magister und Studenten der Prager Medizinischen Fakultät bis zum Jahre 1419 = Charles University in the Middle Ages. Selected studies, ed. František Šmahel, Leiden, Boston, 2007, 103–159.
45 Album seu Matricula Facultatis Juridicae Universitatis Pragensis ab anno Christi 1372 ad annum 1418 E Codice membranaceo illius Aetatis nunc primum luce donatum, plenoque nominum indice auctum: Codex diplomaticus Universitatis eiusdem: originem, incrementa, privilegia, iura, beneica…cui item personarum rerumque index, atque...imagines exhibentes subnecuntur, szerk. Johannes Spurny, Pragae, 1834, 65.
46 Catalogus codicum manu scriptorum latinorum qui in C. R. Bibliotheca publica atque Universitatis Pragensis asservantur I–II, szerk. Josef truhlář, Pragae, 1840−1914, I, 1572.
47 Az adatokat ld. az Adattárban.
48 Tonk, i. m., 155−156.
49 Mályusz Elemér, Egyházi társadalom a középkori Magyarországon, Budapest, 1971, 198−200; Tonk, i. m., 156; Fedeles, i. m., 189.
50 Az adatokat ld. az Adattárban.
51 Veress, i. m., 391.
52 Wertner, i. m., 601.
53 Fedeles, i. m., 190.
54 Monumenta historica liberae regiae civitatis Zagrabiae, metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae I–XXII, szerk. Johannes Baptist Tkalcic Tkalčič et alii, Zagreb, 1889–1992, (a továbbiakban JTZ) VIII, 216., 217., 230.
55 DF 231°165, JTZ IX, 333, X. 5.
56 JTZ II, 132.
57 Die Matrikel der Universität Wien, I, 1377−1450, Wien, 1956, II, 1451−1518, Wien, 1967, III, 1518−1579, Wien, 1971, (a továbbiakban MUW) I, (Quellen zur Geschichte der Universität Wien. 1. Abteilung), 144; Tonk, i. m., 200.
58 Körmendy, i. m; C. Tóth Norbert, Az esztergomi székeskáptalan a 15. században. I. rész: A kanonoki testület és az egyetemjárás, Budapest, 2015, (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7.), 95.
59 Zala vármegye története. Oklevéltár I–II, szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső, Nagy Gyula, Budapest, 1886–1890. II, 180. sz.
60 MUW I, 46, C Tóth, i. m., 97; Körmendy, i. m., 181.
61 Schrauf Károly, Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen, Budapest, 1892, (Magyarországi tanulók külföldön 2.), 26.
62 ASUC I, 25
63 Veress, i. m., 34–36.
64 Kubinyi, Egészségügyi foglalkozásúak i. m., 76. (14. lj.)
65 Kubinyi, Orvoslás, gyógyszerészek i. m., 253; Huttmann, i. m., 56.
66 DF 243°084, Ortvay, i. m., II/4, 288.
67 Pawr Mihály végrendelete (1475), Simon felesége, Dorottya végrendelete (1477, itt csak Barbara nevű gyermekét említik), Karner Jakab végrendelete (1478), János orvos végrendelete (1481, talán azonos Simon iával), Simon második felesége, Anna végrendelete, benne Simon előző házasságából származó két orvos ia, Miklós és János (1485), Snebeis Miklós végrendelete (1486), Steyrer Lénárt felesége Ágnes végredelete (1486), Zyngisser Ulrich végrendelete (1501, ebben említi nővérét Annát, akinek férje Miklós orvos). Ortvay, i. m., II/4, 286; Das Pressburger Protocollum Testamentorum I–II, 1410 (1427–1529), szerk. Judit Majorossy, Katalin Szende, Wien–Köln–Weimar, 2010–2014, I, Nr339. 411−412., Nr353. 426−427., Nr355. 428−430., Nr377. 450., Nr415. 490−491., Nr433.
503., Nr438. 507−508., II, Nr601. 202−201.
68 Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története I/1−7–II/1−6, Sopron, 1921–1943, II/6, 134.
69 Iványi, Bártfa, i. m., 2020.
70 Illésy János, Igló királyi korona és bányaváros levéltára, Budapest, 1899, 25.
71 Vámossy István, Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban, Budapest, 1901, 7.
72 Das Pressburger Protocollum Testamentorum, i. m., I, Nr361. 435−436.
73 Erasmus de Rechnitz (1439). MUW I, 212.
74 Erasmus de Kremnitzia (1448). MUW I, 261.
75 Erasmus de Krapina (1449). MUW I, 269.
76 DF 271°087
77 ASUC II, 118.
78 ASUC II, 144; MUW II, 348.
79 Borsa Gedeon, Sebastian Pauschner, az első Magyarországon megjelent orvosi munka szerzője és nyomtatásban kiadott munkái, Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27 (1963), 257−271.
80 Talán még Szebenben találhatta hemesseli Dees János, amikor aszkórját akarta gyógyíttatni Szebenben 1519-ben. DL 36°402.
81 Kubinyi, Orvos és gyógyszerésztársadalom, i. m., 72.
82 MUW II, 238, Tonk, i. m., 204.
83 ASUC II, 84.
84 Tonk, i. m., 101–102.
85 DF 202°131
86 Házi, i. m., II/5, 168., II/6, 285; Varjassy Péter, Hunyadi Mátyás uralkodásának hazai orvostörténeti emlékei, Orvostörténeti Közlemények 206−209 (2009), 198.
87 DL 55°861, vö.: DL 82°096, 104°083
88 DL 82°558
89 Tonk, i. m., 156.
90 Hangsúlyozzuk tehát, hogy jelen Adattár csak azon személyeket tartalmazza, akik nagy valószínűséggel a Magyar Királyság területéről származtak, s igazolhatóan folytattak egyetemi orvosi tanulmányokat, ezért a korábbi publikációktól eltérően számos személy nem található meg benne.
91 Vastagon szedve az egyetem, ahol az adott személy orvosi diplomát szerzett