A honlap a Métisz keretein belül készült | Kapcsolat

JUHÁSZ RÉKA IBOLYA

NEM KATOLIKUS DIÁKOK A KIRÁLYI JOGAKADÉMIÁKON 1777 ÉS 1850 KÖZÖTT

 
Not catholic Students at Royal Law Academies between 1777 and 1850. In the following study my goal is to examine an unusual question about the royal academies: the religious structure of the students. The most students were catholic in this institutions. The explanation of this fact is these academies were founded by Maria Theresia, and before that were owned by the Jesuit order. From 1777 these academies were state institutions. However, the Protestants had their own school network in this period, we could also find not catholic students at the register books. I would like to examine these students’ social background, and try to answer the question, why they chose for the royal academies. All of these data are collected by the MTA-ELTE Histories of Universities Research Group.
 
Ahogy az a fenti címből kitűnik, célom a királyi jogakadémiákon tanuló, nem katolikus felekezetű diákok társadalmi hátterének vizsgálata. Összesen négy olyan intézmény hallgatóságát vizsgálom, amelyeknek alapítását a Ratio Educationis deklarálta. Ezeken kívül bevonom a vizsgálatba a Kolozsvári Királyi Líceumot is.
A királyi jogakadémiák új típusú intézményeknek számítottak a vizsgált korszak elején, mivel ezeket az 1777-ben kiadott Ratio Educationis hozta létre, működésüket viszont már 1776-ban megkezdték. A jogakadémiákon bölcsészeti és jogi fakultás működött. Jogi oktatás folyt még Kolozsváron is – melyet líceumi rangra fokozott le II. József 1784-ben –, azt megelőzően egyetemi címmel rendelkezett. Magyarországon a nagyszombati (későbbi budai, majd pesti) egyetemen tudtak a korabeli diákok a legmagasabb szinten jogi ismereteket elsajátítani. Szintén jogi oktatással is rendelkező intézményt tartott fenn az általunk vizsgált korszakban Egerben, Pécsett majd Temesváron a katolikus egyház. A hallgatóknak egyes protestáns kollégiumokban és líceumokban is lehetőségük volt jogot tanulni, de ezek egyikét sem nevezték királyi jogakadémiának.1
A Ratio Educationis a jogakadémiákat két fő céllal alapította: egyrészt azoknak a hallgatóknak, akik később valamely egyetemen kívántak továbbtanulni, megfelelő alapképzést kívánt biztosítani, másrészt azoknak a diákoknak, akik nem kívántak továbbtanulni, olyan bizonyítványt akart adni, mellyel később el tudtak helyezkedni, elsősorban igazgatási állásokban.2 A királyi jogakadémiák az egész korszakban megtartották katolikus jellegüket: katolikus pénzalapból finanszírozták őket, és uralkodói alapításúak voltak, s így állami felügyelet alatt maradtak.3
A rendelet az akadémiákat a tankerületek főhatósága alá rendelte, melyek ellenőrizék munkájukat, és amelyek felé jelentési kötelezettségük volt, de az egyetem „filiále-intézményeinek” is nevezték.4 A Ratio összesen öt királyi jogakadémiát létesített régiónként, így került felállításra a dunántúli kerület számára Győrben, a tiszántúli kerület számára Nagyváradon, a dunáninneni kerület számára Nagyszombatban, a tiszáninneni kerület részére Kassán, valamint Horvátország, Szlavónia és Dalmácia részére Zágrábban.5
A királyi jogakadémiák csak olyan diákot vettek fel, akik már elvégezték a gimnáziumi osztályokat, és erről testimoniummal is rendelkeztek. Képzésük keretében előbb a kétéves bölcsészeti tanfolyam, majd a szintén kétéves jogi tanfolyam elvégzésére nyílt lehetőség, bár utóbbit jóval kevesebb hallgató fejezte be általában. A királyi jogakadémiák képzésének célja az volt, hogy olyan tudást adjon a diákok számára, mellyel állami, közigazgatási pályán el tudtak helyezkedni.6 Ennek biztosítása érdekében például a jogi fakultáson nem csak a jogi dogmatikai ismereteket oktatták, hanem a közgazdaságtan, és az újkori történelem is hangsúlyosan szerepelt a tanrendben.7
A Ratio Educationis rendelkezései nem voltak érvényesek Erdélyre, így e terület oktatását II. József 1781-ben a Norma Regia Pro Scholis Magni Principatus Transilvaniae című rendeletével szabályozta. Így az erdélyi oktatási intézményeket a Gubernium Tanulmányi Bizottsága irányította.8 Királyi jogakadémiákhoz hasonló szervezettel rendelkezett a kolozsvári főiskola, mely filozófiai és jogi képzést biztosított a hallgatóknak. Ehhez laza szállal kapcsolódott az orvosi, sebészeti tanintézet, valamint a gyulafehérvári püspöki papnevelő intézet.9 Mintegy kontrollpontként így ezt az intézményt is érdemesnek tartom bevonni a vizsgálatba.
Az általunk vizsgált korszakban az akadémiák életében jelentős változások is bekövetkeztek, például az eredetileg Nagyszombatban alapított jogakadémiát átköltöztették Pozsonyba 1784-ban.10 A kilenc tankerület számát leredukálták, ezért a győri tankerületet beolvasztották a Pécsi tankerületbe, amit az akadémia átköltöztetése is követett az új tankerületi székhelyre 1785-ben, és csupán 1802-ben kerülhetett ismét vissza Győrbe.11 A II. Ratio Educationis újraszabályozta a jogakadémiák működését és tananyagát is. Hat tankerület felállítását rendelte el, melyekben egy-egy jogakadémia, valamint a budai tankerületben az egyetem működött.12 Jelentős változást hozott a magyar tannyelv bevezetése is, melyet az 1844. évi II. törvénycikk rendelt el.13 Vizsgálódásunkat a szabadságharc leverése után, a Thun-féle reformmal zárjuk, amellyel egy teljesen új korszak kezdődött a magyar oktatás történetében. A jogakadémiák átszervezésére is sor került, s ennek következtében többet be is zárattak.14
Az MTA-ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport által összegyűjtött források, forrástípusok nem tartalmaznak minden esetben azonos adatokat a hallgatókról.15 Magától érthetődően az anyakönyvi lapok foglalták magukba a legtöbb információt: a diák nevét, életkorát, társadalmi állását, vallását, születési helyét, szülő nevét és foglalkozását, de feltüntették a diák előző tanulmányait, valamint természetesen, hogy mely fakultást látogatta, hány éven át tanult, és részesült-e valamilyen ösztöndíjban. Ezek a részletes anyakönyvek sok esetben nem állnak a rendelkezésünkre, a hiányzó éveket azonban ki tudtuk egészíteni diáklistákkal, nyomtatott értesítőkkel, amelyek sajnos a legtöbb esetben csupán a diákok nevét tartalmazták, valamint azt, hogy mely évben s mely fakultás osztályán tanultak. Az általunk kiértékelt források közé sorolhatóak még a nyomtatott vagy kézzel írt érdemsorozatok. További, bár esetleges adatokra tehettünk szert az akadémiák iratanyagában fellelhető testimoniumokból, amelyek néhány diák személyi adatait pótolják. általános tendencia, hogy a korai időszakban még kevesebb, majd az 1800–1810-es évektől egyre több személyes adatot rögzítenek ezek a dokumentumok.
A forrásanyag eltérő adatoltsága miatt az egyes intézmények esetében is megfigyelhető az adatbázis eltérő információgazdagsága. A legpontosabban a győri és a pozsonyi jogakadémia hallgatósága rekonstruálható, itt ismerjük a legtöbb személyes adatot is, de a nagyváradi vagy kassai jogakadémia esetében nem tudjuk hiánytalanul összeállítani az adatbázisokat. Elsődlegesen természetesen a fennmaradt anyakönyveket használtuk fel, ezek hiányában pedig az említett különféle forrástípusok nyújtottak segítséget. A Pozsonyi és a Győri Királyi Jogakadémia, valamint a Kolozsvári Királyi Líceum adatbázisát a kutatócsoport már elkészítette, azokon csupán kisebb módosításokat kell végrehajtani, a Kassai, a Nagyváradi és a Zágrábi Királyi Jogakadémiák feldolgozása pedig folyamatban van.
 
1. táblázat. Mennyi hallgató esetében ismert a vallási hovatartozása az 1776 és 1801 közötti periódusban?
(Továbbiakban az intézmény teljes neve helyett, csak a működési helyét tüntetem fel.)
  Összlétszám
(fő)
Ismert vallású hallgatók száma (fő) Ismert vallású hallgatók száma (%)
Pozsony 5708 1126 19,73
Kassa 3025 87 2,88
Győr 1132 5 0,44
Nagyvárad 1393 35 2,51
Kolozsvár 708 355 50,14
 
1. diagram. Hallgatói létszámok alakulása 1776–1801 között
 
Bár a jogakadémiák alapítása valójában már 1776-ban megtörtént, és bennük a tanítás már 1776 novemberében megkezdődött, a hallgatókról a rendelkezésünkre álló források sajnos nem elég gazdagok ahhoz, hogy 1777 és 1802 közötti időszakra is kimutatásokat tudjunk készíteni. (1. táblázat)
Pozsonyba járt a kérdéses időszakban a legtöbb hallgató, összesen 5708 fő, és 1126 fő vallásáról vannak adataink. Kassára ez időben 3025 hallgató iratkozott be, és összesen 87 fő adatai ismertek. Győrben – az 1785-ös elköltöztetésig – összesen 1132 hallgató neve ismert, 5 fő felekezeti hovatartozásával. Nagyváradra a kérdéses időszakban 1393 tanuló járt, és csupán 35 fő vallási adatai ismertek. Értelemszerűen Kolozsvárról 1785-től vannak forrásaink, ide 1801-ig összesen 708 diák iratkozott be, vallásuk 355 esetben maradt fenn. (1. diagram) Ezekhez az adatokhoz képest még kevesebb hallgatóról vannak többletinformációink, például a társadalmi állására vagy a származási helyekre vonatkozóan. Így a következő táblázatokon a meglévő források és azok adatoltsága miatt minden esetben csupán 1802 és 1850 között vizsgáltam a hallgatókat.
Az adatbázisokban 1802 előtt a források hiányossága miatt sajnos kevés adattal rendelkezünk a hallgatók felekezeti hovatartozásra nézve is. 1802-től 1850-ig terjedő periódusban viszont ezek az arányok sokkal jobbak mind az öt vizsgált intézmény tekintetében. Jelenleg, a források feldolgozottsága miatt, nem tekinthetők relevánsnak a Kassai Királyi Jogakadémiáról ismert adataink, de ez a közeljövőben szintén bővülni fog.
A feldolgozásra kerülő intézmények közül a legtöbb hallgató a Kassai Királyi Jogakadémiát látogatta 1802 és 1850 között, összesen 8411 fő, de hasonló létszámban oktatták a diákokat Pozsonyban, ott 7631 diák nevét ismerjük. A Győri Királyi Jogakadémián 6690 fő tanult, Kolozsvárott pedig 5146 fő. Az adatok jelenlegi állása szerint Nagyvárad esetében 4501 hallgató adatait ismerjük, de ez utóbbi szám – ahogy már előzőekben említettem – a jövőben jelentősen bővülni fog.
 
2. diagram. Adatbázisok feldolgozottsága:
az összlétszámhoz képest hogyan viszonyulnak a római katolikusok, a nem katolikusok és az ismeretlen felekezetbe tartozó diákok (1802–1850)
 
A diagramon megfigyelhetjük, hogy hogyan viszonyult egymáshoz a nem katolikus és a római katolikus hallgatók aránya a teljes diáklétszámhoz képest. A nem katolikusok aránya Kolozsvárnál a legmagasabb, de Nagyvárad esetében is szembetűnő. Sokkal alacsonyabb Győr és Pozsony esetében. (2. diagram)
 
2. táblázat. Vallási megoszlás a Pozsonyi Királyi Jogakadémián (1802–1850)
  %
Római Katolikus 6472 84,92
Evangélikus 512 6,72
Református 277 3,63
Görögkatolikus 34 0,45
Görögkeleti 209 2,74
Izraelita 97 1,27
Bizonytalan 12 0,16
Ismeretlen 18 0,24
 
3. táblázat. Vallási megoszlás a Győri Királyi Jogakadémián (1802–1850)
  %
Római Katolikus 5827 87,10
Evangélikus 323 4,83
Református 100 1,49
Görögkatolikus 13 0,19
Görögkeleti 141 2,11
Izraelita 29 0,43
Bizonytalan 4 0,06
Ismeretlen 253 3,78
 
A következő táblázatok a felekezeti tagolódást mutatják a teljes hallgatóság körében 1802 és 1850 között. Itt jól megfigyelhető, hogy a protestánsok aránya megközelíti Pozsonynál a 10%-ot, amelynek döntő többségét az evangélikusok alkották. Erre utal Markusovszky Sámuel a könyvében, amikor arról ír, hogy az 1800-as évek elején a Pozsonyi Evangélikus Líceumban létezett jogi tanfolyam, amelynek célja: „[…] azon tanulók, kik a közigazgatási pályára készűltek, oly fokú előkészültséget nyertek, hogy tanulmányaikat a jogakadémiákon egy év alatt befejezhették.” 16 Ezek a diákok, ahogy a későbbiekben látni fogjuk, elsősorban a jogakadémia jogi tanfolyamára iratkoztak be. (2. táblázat)
A viszonylag közel fekvő Győrben arányaiban már sokkal kevesebb a protestáns hallgató, bár maga az intézmény is szerényebb keretek között működött. Ahogy a táblázaton látható, a görögkeleti diákok haladják még meg a 2%-os arányt. Az anyakönyvi adataik szerint többségük az ország déli vidékéről érkezett, például Újvidékről, Temesvárról, Szabadkáról, Szegedről, Aradról, Nagykikindáról, de több diák érkezett Pestről, Budáról és Szentendréről is. A szüleik foglalkozásai között sok kereskedőt, papot lehet találni, társadalmi állásuk pedig a legtöbb esetben polgár. Ezek alapján arra lehet következtetni, hogy ezeknek a hallgatóknak a nagy része szerb nemzetiségű lehetett, ami összevág Nagy Mariann és Katus László állításával, miszerint a szerb értelmiség későbbi képviselői a 19. század első felében „Szegeden, a felvidék protestáns iskoláiban és a pesti egyetemen tanultak” elsősorban.17 Ezek a diákok megtalálhatóak a királyi jogakadémiák anyakönyveiben is. (3. táblázat)
 
4. táblázat. Vallási megoszlás a Nagyváradi Királyi Jogakadémián (1802–1850)
  %
Római Katolikus 1897 42,15
Evangélikus 6 0,13
Református 93 2,07
Görögkatolikus 723 16,06
Görögkeleti 182 4,04
Izraelita 27 0,60
Bizonytalan 2 0,04
Ismeretlen 1571 34,90
 
5. táblázat. Vallási megoszlás a Kassai Királyi Jogakadémián (1802–1850)
  %
Római Katolikus 604 7,18
Evangélikus 16 0,19
Református 32 0,38
Görögkatolikus 49 0,58
Görögkeleti 3 0,04
Izraelita 6 0,07
Bizonytalan 5 0,06
Ismeretlen 7696 91,50
 
6. táblázat. Vallási megoszlás a Kolozsvári Királyi Líceumban (1802–1850)
  %
Római katolikus 2244 43,61
Evangélikus 179 3,48
Református 207 4,02
Unitárius 187 3,63
Görögkatolikus 486 9,44
Görögkeleti 74 1,44
Izraelita 5 0,10
Bizonytalan 0 0,00
Ismeretlen 1764 34,28
 
A nagyváradi és a kassai intézményekben a protestáns hallgatók igen kis arányban képviseltetik magukat, viszont kiemelendő, hogy Nagyvárad esetében viszonylag magas az aránya a görögkatolikusoknak. Ezek a hallgatók nemzetiségükként Hungarus és Transylvanus mellett gyakran Valachust és Rutenust adtak meg. Származási helyük döntően Bihar, Szatmár, Szabolcs, Máramaros, Sáros, Ung, Zemplén vármegyék. Szüleik foglalkozása között sok a görögkatolikus pap, kézműves, földműves. Társadalmi állásuk többnyire polgár, de nemtelenek (ingnobilisek, colonusok) és nemesek is találhatóak közöttük. (4–5. táblázat)
A legtöbb nem katolikus hallgató a korszakban a Kolozsvári Királyi Líceumot látogatta. Kiemelendő, hogy az evangélikusok és reformátusok arányához hasonló létszámban találhatóak unitárius diákok is az intézmény anyakönyveiben, valamint a görögkatolikusok aránya itt is magas, megközelíti a 10%-ot. (6. táblázat)
 
7. táblázat. Pozsonyi Királyi Jogakadémiára járó, nem katolikus diákok származási helyei nagyobb régiónként
  %
Külföld (nem a Magyar Királyság területéről) 0 0,00
Dunáninnen 510 50,45
Dunántúl 320 31,65
Tiszáninnen 51 5,04
Tiszántúl 117 11,57
Erdély 6 0,59
Szlavónia, Tótország, Horvátország 7 0,69
 
8. táblázat. Pozsonyi Királyi Jogakadémiára járó, nem katolikus diákok származási helyükként megnevezett 10 leggyakoribb vármegye
Megye
Pozsony 137
Pest 82
Komárom 76
Bács 75
Sopron 63
Veszprém 55
Nyitra 45
Vas 44
Trencsén 38
Nógrád 31
 
A következő táblázatokon a nem katolikus hallgatókat vesszük számba származási helyük szerint az egyes intézményekben. Pozsony esetében a dunáninneni régióból érkezett a diákok döntő többsége, de jelentős még a dunántúli hallgatók létszáma is (7. táblázat). A megyék között Pozsony után rögtön Pest megyéből érkezett a legtöbb nem katolikus, majd Komárom és Bács következett. Bács megyéből jelentős számban érkeztek görögkeleti hallgatók. Az evangélikus hallgatók döntő többsége Sopron, Pozsony, Győr, Pest, Vas vármegyékből érkezett, anyanyelvét szinte valamennyi diák magyarnak jelölte meg (8. táblázat). Társadalmi állásuk tekintetében sok a nemesi és a polgári rangú a hallgatók között. Szüleik foglalkozása pedig vagy valamilyen hivatalnoki vagy értelmiségi állás (táblabíró, ülnök, iskolamester, lelkész) vagy birtokos, továbbá kézműves. A református hallgatók többnyire Komárom, Veszprém, Pozsony és Zala megyéből érkeztek. Anyanyelvük szinte kizárólag magyar volt, társadalmi állásuk többnyire nemes, kisebb részben polgár. Szüleik foglalkozása között nagy arányban találhatóak hivatalnokok, kisbirtokosok, lelkészek, iskolamesterek.
 
9. táblázat. Győri Királyi Jogakadémiára járó, nem katolikus diákok származási helyei nagyobb régiónként
  %
Külföld 4 0,60
Dunáninnen 100 14,90
Dunántúl 483 71,98
Tiszáninnen 5 0,75
Tiszántúl 32 4,77
Erdély 0 0,00
Szlavónia, Tótország, Horvátország 47 7,00
 
10. táblázat. A Győri Királyi Jogakadémiára járó, nem katolikus diákok származási helyükként megnevezett 10 leggyakoribb vármegye
Megye
Győr 160
Sopron 90
Vas 75
Komárom 43
Bács 41
Pest 32
Veszprém 29
Fejér 23
Verőce 20
Somogy 17
 
A Győri Királyi Jogakadémia esetében a dunántúli diákokat találjuk abszolút többségben (9. táblázat). Az evangélikus hallgatók Sopron, Győr, Vas és Veszprém vármegyékből érkeztek (10. táblázat). Társadalmi tagolódásuk nagyjából megegyezik a pozsonyi hallgatókéval. A református diákok többnyire Győrből, Komáromból és Fejér vármegyéből érkeztek, hasonló társadalmi helyzetből, mint a pozsonyi társaik.
 
11. táblázat. Nagyváradi Királyi Jogakadémiába járó, nem katolikus diákok származási helyei nagyobb régiónként
  %
Külföld 13 1,43
Dunáninnen 66 7,27
Dunántúl 0 0,00
Tiszáninnen 140 15,42
Tiszántúl 603 66,41
Erdély 81 8,92
Szlavónia, Tótország, Horvátország 5 0,55
 
12. táblázat. A Nagyváradi Királyi Jogakadémiába járó, nem katolikus diákok származási helyükként megnevezett 10 leggyakoribb vármegye
Megye
Bihar 302
Szatmár 106
Arad 45
Szabolcs 44
Máramaros 30
Zemplén 28
Ung 26
Bereg 25
Sáros 24
Szepes 24
 
A Nagyváradi Királyi Jogakadémia esetében a tiszántúli hallgatók voltak többségben, de jelentős számban voltak tiszáninneni és erdélyi diákok is bejegyezve az anyakönyvekbe (11. táblázat). Az itt tanuló református diákok szinte kizárólag Bihar vármegyéből származtak, társadalmi állásuk nemes volt, kis százalékban polgár (12. táblázat). A szülők foglalkozása pedig többnyire valamilyen hivatalnok, ülnök, bíró, de ügyvédek is jelentős számban bukkannak fel az adatok között.
A görögkatolikus diákok leggyakoribb származási helye Bihar, Ung, Ugocsa, Szepes, Szatmár, Szabolcs vármegye, valamint a Nagyváradhoz közelebb eső erdélyi területek, de Hajdúdorog is gyakran feltűnik. Társadalmi állásuk többnyire nemtelen, de sok a nemes is. Az atyák foglalkozás szerint a legnagyobb arányban papok voltak, de előfordulnak iskolamesterek és földművesek is.
 
13. táblázat. A Kolozsvári Királyi Líceumba járó, nem katolikus diákok származási helyei nagyobb régiónként
  %
Külföld 4 0,38
Dunáninnen 3 0,28
Dunántúl 0 0,00
Tiszáninnen 3 0,28
Tiszántúl 73 6,93
Erdély 970 92,12
Szlavónia, Tótország, Horvátország 0 0,00
 
14. táblázat. A Kolozsvári Királyi Líceumba járó, nem katolikus diákok származási helyükként megnevezett 10 leggyakoribb vármegye
Megye
Kolozs 199
Belső-Szolnok 82
Torda 82
Alsó-Fehér 81
Doboka 71
Kővár vidéke 56
Bihar 52
Udvarhely szék 51
Brassó vidéke 48
Háromszék 43
 
Az alacsony adatoltság miatt a kassai hallgatók részletesebb elemzésére nem kerül sor. Így az utolsó vizsgált intézmény, Kolozsvár adatai láthatók a táblázatban. A kolozsvári intézményben szinte kizárólag csak erdélyi hallgatók jártak (13. táblázat). Az evangélikus hallgatók többnyire Nagyszebenből, Brassóból, Kolozsvárról, Segesvárról érkeztek. Társadalmi állásuk szinte kizárólag polgárok, de nemesek is találhatók közöttük. A református hallgatók Kolozsvárról, Marosszékről, Háromszékről, Közép-Szolnok, Belső-Szolnok, Torda vármegyéből érkeztek. Társadalmi állásuk a legtöbb esetben nemes, kisebb arányban polgár. Az unitárius hallgatók Kolozsvárról, Udvarhelyszékről, Háromszékről érkeztek. A reformátusokhoz hasonlóan szinte kizárólag nemesek, kisebb részben polgárok voltak. (14. táblázat)
 
15. táblázat. Társadalmi megoszlás a nem katolikus hallgatók körében
 
  Pozsony Győr Nagyvárad Kolozsvár
  % % % %
Főnemes 8 0,57 2 0,33 0 0 7 0,62
Nemes 343 24,38 208 34,27 82 7,95 239 21
Polgár 94 6,68 59 9,72 4 0,39 112 9,84
Nemtelen 3 0,21 15 2,47 26 2,52 59 5,18
Bizonytalan 3 0,21 7 1,15 0 0 7 0,62
Ismeretlen 956 67,95 316 52,06 919 89,14 714 62,74
 

A következő táblázatban a társadalmi állás szerinti tagolódás látható a nem katolikus hallgatók körében. A legjelentősebb számban a nemes származású diákok képviseltették magukat a jogakadémiákon, de kiemelkedő még a polgárok aránya is. Sajnos ezt az adatot az anyakönyvek nem vezették rendszeresen, így jelentős az ismeretlen státuszú hallgatók aránya. általában vagy a társadalmi állást vagy a szülő foglalkozását rögzítették. (15. táblázat)
 
16. táblázat. Az előző iskola rovat alapján a 10 leggyakrabban előkerülő településnév a Pozsonyi Királyi Jogakadémia irataiban
Település
Pozsony 121
Pest 54
Sopron 26
Komárom 14
Debrecen 11
Kecskemét 11
Pécs 9
Pápa 9
Nagyvárad 6
Győr 6
 
17. táblázat. Az előző iskola rovat alapján a 10 leggyakrabban előkerülő településnév a Győri Királyi Jogakadémia irataiban
Település
Győr 12
Buda 6
Komárom 6
Pozsony 8
Pápa 4
Sopron 3
Székesfehérvár 3
Pest 3
Zágráb 3
Tata 2
 
18. táblázat. Az előző iskola rovat alapján a 10 leggyakrabban előkerülő településnév a Nagyváradi Királyi Jogakadémia irataiban
Település
Szatmárnémeti 5
Ungvár 4
Belényes 4
Arad 2
Bártfa 1
Debrecen 1
Eger 1
Pozsony 1
Szeged 1
Temesvár 1
 
19. táblázat. Az előző iskola rovat alapján a 8 leggyakrabban előkerülő településnév a Kolozsvári Királyi Líceum irataiban.
Település
Gyulafehérvár 31
Pest 6
Bécs 4
Udvarhely 4
Kolozsvár 3
Balázsfalva 1
Torda 1
Csíksomlyó 1
 
Mindenképpen érdemes megvizsgálni, hogy a diákok, milyen előzetes tanulmányokat végeztek, tanultak-e a jogakadémia előtt vagy után bármilyen hazai felsőoktatási intézményben, esetleg folytatták-e tanulmányaikat külföldön. Mivel ezen vonatkozásban csak esetlegesen került információ az anyakönyvekbe, az adatok csupán érzékeltetésül szolgálnak. A legtöbb esetben a diák előző iskoláját ismerhetjük meg, ahol viszont nem az intézmény nevét, csupán a települést jegyezték fel, így ahol több iskola is működött, nem állapítható meg biztosan, hova is járt az illető diák. Minden királyi jogakadémiára jellemző, hogy a legtöbb hallgató az adott jogakadémia mellett működő főgimnáziumban végezte előzetes tanulmányait.
Pozsonyból mindössze a nem katolikus hallgatók 23%-áról vannak ismereteink. Az adatbázisban 44 féle település fordul elő, ahonnan az első 10 látható a táblázatban (16. táblázat). Győr esetében viszont már csak a hallgatók 8%-ának előzetes tanulmányairól vannak ismeretink, 25 településről érkeztek nem katolikusok. A győri diákok más felsőoktatási intézményben is tanultak, például Sopronban, Pozsonyban, Pesten, de Nagyváradon is. (17. táblázat)
Nagyvárad esetén a diákok 2%-áról van információnk, s 10 település tűnik fel. A nagyváradi diákok megfordultak Kolozsváron és Kassán is, ahol felsőfokú tanulmányokat végeztek (18. táblázat). A kolozsvári diákok megelőző tanulmányairól meglévő adataink nem érik el az 5%-ot, itt mindössze 8 települést említenek (19. táblázat). A kolozsvári diákok felsőfokú tanulmányokat folytattak még Selmecbányán, Pesten, Gyulafehérváron és Balázsfalván is. Ezek az információk nem tekinthetők relevánsnak, csak mintegy iránymutatásul tudnak szolgálni.
Utolsó szempontként azt vizsgáltam meg, hogy a nem katolikus hallgatók mely tanfolyamra iratkoztak be, volt-e valamilyen speciális irányultság a körükben. Arra kérdésre, hogy miért is jöttek a nem katolikus diákok királyi jogakadémiákra, a látogatott fakultások megvizsgálása segíthet választ adni.
 
20. táblázat. Az egyes karok látogatottsága három jogakadémián
  Pozsony Győr Nagyvárad
  % % %
Bölcsész 206 18,25 180 29,65 617 59,84
Bölcsész és jogász 46 4,07 89 14,66 347 33,66
Jogász 877 77,68 338 55,68 67 6,5
 
21. táblázat. Az egyes karok látogatottsága a Kolozsvári Királyi Líceumban
  %
Bölcsész 387 34,93
Bölcsész és jogász 167 15,07
Jogász 393 35,47
Orvos 156 14,08
Orvos és bölcsész 2 0,18
Orvos és jogász 1 0,09
Teológus 2 0,18
 
Pozsony esetében látható, hogy a diákok döntő többsége a jogi fakultást végezte el, kisebb részük a bölcsészetet, és nagyon kevesen mind a kettőt. Erre magyarázat lehet, hogy a pozsonyi protestáns diákoknak a líceum megfelelő alternatívát jelentett a bölcsészet elvégzésére. Ezekhez az arányokhoz képest Győrött már többen kívántak bölcsészetet, valamint bölcsészetet és jogot tanulni, de a nem katolikus hallgatók abszolút többsége csupán a jogi tanfolyamra iratkozott be.
Az előző két intézményhez képest az arányok már teljesen megváltoznak a nagyváradi adatbázisban. Itt a hallgatók majdnem 60%-a csupán a bölcsészetet végezte el, egyharmaduk pedig mind a két fakultásra beiratkozott. Csupán a diákok kis százaléka érdeklődött a kizárólag jogi tanfolyam iránt. Ennek oka lehetett, hogy a görögkatolikusok számára a Nagyváradi Királyi Jogakadémia földrajzilag az egyik legkönnyebben megközelíthető intézménynek számíthatott, ahol bölcsészetet tanulhattak. (Ezenkívül még a Szatmári Püspöki Líceum is lehetőséget nyújtott bölcsészeti tanulmányok folytatására.) Közülük pedig sokan jogi tanulmányaikat is itt végezték (20. táblázat). A legegyenletesebben a Kolozsvári Királyi Líceum hallgatósága oszlik meg az egyes fakultásokon. A bölcsészetet és a jogot a hallgatók körülbelül egy-egy harmada látogatta, mind a kettőt 15%-uk. Körülbelül ugyanennyi hallgatóról tudjuk, hogy az orvosi karon tanult. A teológiai kar adatai ez esetben nem relevánsak, csak jelzés értékűek. (21. táblázat)
Ezekből az adatokból az tűnik ki, hogy a királyi jogakadémiák nem katolikus diákjainál nem volt eltérés a vonzáskörzet tekintetében a katolikusokhoz képest. A nem katolikus diákok a bölcsészetet jellemzően valamelyik másik intézményben végezték. Kivételt ez alól Nagyvárad képzett. Bár a Kolozsvári Királyi Líceum hasonló jellegű intézmény volt, mint a királyi jogakadémiák, mégis más jellemzőket mutat. Az erdélyi felsőoktatás mindenképpen legjelentősebb intézménye lehetett a „sokszínű” diáksággal. Ezt a szerepet a királyi jogakadémiák nem töltötték be, ebben a jellegzetességében a kolozsvári intézménynek inkább a pesti egyeteméhez lehetett hasonlatos a szerepe.
1 Pomogyi László, Magyar alkotmány- és jogtörténeti kéziszótár, Budapest, 2008, 511.
2 Ratio Educationis. Az 1777-i és 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása, szerk. Mészáros István, Budapest, 1981, 35.
3 Magyarország története a 19. században, szerk. Gergely András, Budapest, 2005, 164.
4 Ratio Educationis…, i. m., 36.
5 Uo., 35–36.,
6 M. Novák Veronika, A Pozsonyi Jogakadémia hallgatósága 1777–1849, Budapest, 2007, 7.
7 Kosáry Domonkos, Művelődéstörténet a XVIII. században, Budapest, 1983, 497–498.
8 Varga Júlia, A Kolozsvári Királyi Líceum hallgatósága, Budapest, 2000, 23.
9 Horváth Márton, A magyar nevelés története, Budapest, 1988, 317.
10 Farkas Róbert, A magyar királyi jogakadémiák és joglyceumok története, Pest, 1873, 6.
11 Németh Ambrus, A győri Tudomány-Akadémia története kezdetektől 1785-ig, Győr, 1897, II, 5–6.
12 Ratio Educationis…, i. m., 266–271, 301.
13 1844. évi II. tc, 8. § http://www.1000ev.hu/index.php?a= 3¶m=5255 (2016. január 5.)
14 M. Novák, i. m., 8.,
15 MTA-ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport (213TKI738)
16 Markusovszky Sámuel, Pozsonyi Ág. Hivtc. evang. lyceum története, Pozsony, 1896, 419.
17 Nagy Mariann, Katus László, A Magyar Korona országainak nemzetiségei a 18–19. században, arkadia.pte.hu, http://arkadia.pte.hu/tortenelem/forras/magyar_korona_orsz_nemzetisegei_1819sz_forrasok (2017. január 9.)